Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Nevelő idő (Vajda Lajos naplójából összeállította Kunszabó Ferenc)
[A következő oldalon ceruzarajz, fölötte jegyzet] ilyen volt az öreg pince. Az 1700-as évek végén épülhetett, régi alapra. Nagyapám 1842-ben született, ő mondta édesapámnak, hogy már gyerekkorában így nézett ki. Még állhatott volna, de a környéken már senki sem termel rozsot, nem tudtuk zsuppolni. Sza- lóky Sándor festőművész örökítette meg, köszönet érte! A június meleg, de sok esővel tarkított. Igen nehéz aratásunk lesz: a repce teljesen a földön, a takarmánybúza se különb. Jött két forráskúti (Szeged melletti) kombájn, segédkezni. Vezetőik derekak, szorgalmasak, megérdemlik, hogy megörökítsem a nevüket: Sárkány Mihály, Kálmán Venoel, Tari József. Kétszer poroztam, háromszor permeteztem. Ha az idő ki nem javul, nem tudjuk megmenteni a szőlőt. [Orosznyelvű bejegyzés 1972. október 12-én] ,,Mi, orosz elvtársak, szívből üdvözöljük a magyar elvtársakat, társainkat a haladásért vívott harcban, és kívánunk jó egészséget, nagy sikereket a magyar nép boldogságáért folytatott küzdelmükben! Köszönjük az igazán magyaros vendéglátást!” Az október száraz és hideg volt. 14-én szüreteltem. Cukorfok 17, tűrhet ős. A cukorrépa szedését is befejeztük, hála a francia gépsornak! Termésátlag: 2il5 q. A kukoricával csak november 20-ára takarodhatunk. Gyenge az átlag 1(2*5 q májusi morzsoltfoan), mert a sok eső és a korai fagy! 1972. november 30., csütörtök: ÜNNEP ! Unokánk született: LlVIA ! 1973: Zárszámadás a szokott időben, január 30-án. 112%-ot fizettünk: az emberek elégedettek, mi, vezetők, ne legyünk azok! Tegnap, április 30-án 12 mm eső. Sajnos, a hideget is meghozta. Ma, 4-én, szélvihar tombol. Fiammal lugasra állítottuk a rókái szőlőt: a kézimunka is kevesebb lesz, s a talajmenti fagy se éri annyira. Ma, május 13-án megtekintettük Koperniczky Pista tárlatát. Szép képek. Sikere van. Az egész hónap igen meleg, száraz, sajnos, erős hajnali lehűlésekkel, ráadásul állandóan fúj a szél. Így a vetések, levelek alig bújnak, s amelyik előmerészkedik, az is ímegcsök a hajnali hidegtől. Június 6-án megjött az áhított eső: 30 m;m. Mindenek felvidultak. Július 15.: A szőlő (eddig!) gyönyörű. Kétszer permeteztem, háromszor poroztam rézmészporral, egyszer rézkénporral. Peronosz fertőzés nincs. Lisztharmat nyomokban. Augusztus 20-án fejeztük be az aratást: 41 q/ha. Igen jó! Az egész hegyben igen erős a lisztharmat. Nálam kevesebb. Újra poroztam rézkénnel. (A következő oldalra Berzsenyi Dániel Búcsú Kemenesaljától c. versét másolta be a gazda — emlékezetből.) Szeptember 2.: Tibor megkezdte tanulmányait az Agrártudományi levelező tagozatán. Hat év. Nehéz lesz — ám sikerül, iha akarat találkozik elegendő. Én az érettségiig se jutottam el: akarat volt, drága szüleim pedig minden áldozator. meghoztak volna, de közbeszólt a sors (háború, front). Az alsó vágót átalakítjuk magosművelésre. Kijelöltem a sorokat, s a maradókban az otellót pirossal: ezeket is ki kell vágni. Szeptember 23., vasárnap: Az egész hét hűvös volt, eső nélkül. A szőlő jól tartja magát, nem rohad, hanem a hideg és szárazság miatt sok szem srétes marad. Nem bír kitelleni. A jövő héten kezdjük szedni a cukorrépát. 846
