Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Nevelő idő (Vajda Lajos naplójából összeállította Kunszabó Ferenc)
Szeptember 30.: 24, 25, 26-án 98 mm eső. A szőlő teljesen oda. Törni kezdtük a kukoricát, de a répát nem bírjuk szedni, s az őszi vetést is kezdeni kiéne! (A következő oldalra Petőfi A Magyar Nemzet c. versét másolta, hiba nélkül.) {Szeimiben ezzel egy lengyel mezőgazdasági küldöttség kíván minden jót a testvéri magyar népnek, s e nép fiának, Vajda Lajosnak. -Remélik, hogy ezer éves együttfcüzködésünk a szocializmusban még jobban kiteljesedik — 1973. X. 20.) November 11.: Kellemes meleg idő. A szőlőbe istállótrágya: 137 q. Ahol szalmásabfo volt, ott pétisót is adtam neki, hogy gyorsabban szervesüljön. Beléptünk a bábolnai kukorica-társulásba (CPS). Sokba kerül, erőfeszítést kíván, de talán megéri. Holnap már az ő programjuk szerint Hun gazin ózunk. December 26., Karácsony: A kajszifától lefelé is elszórtam a foszfort. A rókái szőlő 50 kg kálit kapott. Meleg idő. Vajon igaz lesz-e a néphit: fekete Karácsony, fehér Húsvét? '(Bejegyzés ugyanide 1974 Húsvétján:) Igaz lett. 1974: Ű'j 'év — megint. Esik a hó. Szemközt naplóimmal. A család, a falu, a téesz, az ország, az egész magyarság! Visszagondolok: mindent jól csináltam? .. . Volt jó is, rossz is: esendő ember vagyok. —- Anyagilag nem panaszkodhatunk, a család se, a téesz se. De vigyázni kell, mert lemaradunk! Nyugat. Olajárak. S nekünk nincs nyersanyagunk. Akarat, összefogás, erő kell. A faluban, a téeszben látom ezt... Üdvözöllek, 1974! Tartsd meg a békét, terjeszd ki a jólétet, fokozd a nép elégedettségét! Dűlőnevek a borgátai mezőkön: Csutor, Semlyékes, Szegviz, Somogy, Ha- raszt, T-üsköz, Diós, Balázs, Körtvélyes, Pörös, Vadalmás, Káposztás. (A legutóbbihoz: 1848-ban itt kapott miniden család konyhakertet.) Azért jegyeztem föl ezeket, mert a téeszben már csak számmal jelöljük a táblákat, s így pár nemzedék múlva felejtésbe mennek, ahogy számunkra felejtésbe mentek, hogy melyiknek miiért ez a neve. Pedig, végeredményben, nevükön is nevezhetnénk. Igaz, úgy nem férnek be a számológépbe. Kár. Február 10: Tavaszi időjárás. Télnek nyoma se. Pirulnak a hantok. A kukorica vetéssel 'április huszonnegyedikére végeztünk. Éppen, mikor a CPS-gépsort megkaptuk. Azaz, Bábolnáéknál sem megy minden precízen. Vagy nem ők tehetnek róla? Május 26: Tegnap a téeszben nagy ünnepély: Másodszor kaptuk a Kiváló Szövetkezet címet. Hét dolgozó miniszteri kitüntetést, 34 pedig oklevelet. A riz- linget atka támadta meg. B 158-cal szórtam be. Július 20—28 között igen hűvös, szeles, esős idő. Aratáskor a lehető legrosszabb, szerencsére, a CLASiS-koimbájn ilyenkor is kiválóan dolgozik: 8—12 vagon naponta! J ö vad ele m-növekmény adói Alaposan megtanultuk. Egymilliót fizettünk az államnak, semmiért. Csak azért, mert az állami szervek elaludtak a világpiacon, és ezt megint a mezőgazdasággal fizettetik meg: a szo'dalista állam a szocialista mezőgazdasággal, miközben az ipar tengődik a rossz szabályzók miatt, és mindenki a munkásságnak hízeleg. Mi pedig az idén kevesebbet tudunk fizetni, pedig az emberek többet dolgoztak. Néhány fiatal szakmunkás már bejelentette, ho'gy elmegy. Mit mondjunk nekik? Tegyük eléjük a rendeletét a jövedelemnövekmény adóról? ... Mindenesetre, fondorlatosak a téesz-elleni szabályzók. Valakik a ,,másik oldalon” ismét hajszát indítanak a magyar paraszt ellen — aki már nem is paraszt, hanem szövetkezetbe szervezett szocialista dolgozó. S lehet ,mire a „másik oldalon” fölébrednek, már késő lesz. Miért lesz jó, ha 847
