Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)

ütem vett fel, mert (kimondottan magyar nemzeti jellegűnek vallotta magát. Nem tudok arról, hogy éppen harmadik utas jellegénél fogva agresszívaik lettlek volna a baloldallal vagy a zsidókkal szemben. Ebiben a (kölcsönös viszonyulásban, ahol ők a mi baloldalliságunkat bírálták, mi is bíráltuk a KMiDSZ-t. Le kell szögeznem, hogy az akikori baloldali csoport arra törekedett, hogy számításba vegye a potenciális szövetségeseket, azokat, akik több-kevesebb következetességgel szembehelyezkedtek a háborúval, a német megszállással, a fasizmussal. Nos a K'MDSZ a hómét megszállás után nem Imrédylék mellett, nem a nyilasok politikája mellett, de mégcSak nem is a Horthy ^rendszer mellett döntött, hanem a népiék harmadik utasSágát követte. Ezért bíráltuk. lA bírálat személyi érintkezéseken keresztül folyt. Én miagam is leírok egy epizódot a Szolgálatban. A Méhkas című könyvikereskedés kirakatában ilyen gúnyrajzos pesti antiszemita kiadványokat látóik, ugyanakkor a KiMDSZ-szel és a Mébkas-sal a Kelet Népe ügyében kapcsolatom volt. Tóitih Samut a (Méhkas vezetőjét megkérem, bogy tartson be egy következetes kisebbségi föltételt: ne uszítsunk mások ellen, vegye ki a kirakatból ezéket az antiszemita rajzokat. Kiveszi és többet nem teszi Vissza. A KMDSZ-t, a Terméseket, az ún. harmadikutasokat egykalap alá véve, mi mindig -bíráltuk, de előre tudtuk, hogy ez az a tábor, ahonnan növekedésire, Ihazafi- ságra számolhatunk, -tehát türelemmel kell velük bánni. Ennäk a türelemnek lett az eredménye az, hogy később 1944 elején a KlMDSZ vezetők -meghívtak bennünket egy titkos értekezletre. Ott volt Veres -Péter, Darvas József, talán Kovács Imre is, de ebben már nem vagyok eléggé biztos lés odahívták Nagy Istvánt és engem is. Ök abból indulnak ki, — nagyon hasonlóan alakult a vita az 1929-ben szétvert Diákparlament utáni Múzeum Kávéházban történthez — hogy a németek elveszítették a háborút, ennek örvendenek, és lehetséges, hogy itt a baloldal -jut hatalomra. Ezért is hívtak meg minket, tárgyaljuk meg közösen a lehetőségeket, csak egyet kívánnák: nehogy a románok ide Visszajöjjenek Kolozsvárra. P-ersze vita támadt, s -azt mondjuk: ilyen föltételek alapj ám nem egyezkedhetünk. Az ákóiók a fontosak. Ki milyen mértékben, mely nép, mely intézmény milyen mértékben vesz részt a hazafias ellenállásban. Az a tény, hogy a KMD-SZ- ben ilyen diszkréten, de őszintén beszélgethettünk, ez is mutatja, hogy itt nem fasisztákról volt szó. Mondanom sem kell, hogy a német megszállás után, majd Kolozsvár fölszabaldulása után, ebből a táborból a diákság döntő többsége hozzánk csatlakozott. A diákszervezet — ezt a Világos-ság című napilap hasábjain jól láthatjuk — az új rendszer, az új Világ mellett döntött. Elítélte az antiszemitizmust, elítélte a román—magyar gyűlölködést, állást -foglalt a jogegyenlőség mellett, üdvözölte a szovjet katonai hatóságokat, mint ifölszabadítókat. Együttműködést ajánlott föl a zsidóknak, ákilk külön nemzeti közösséget alakítottak, a románoknak, akik külön szervezkedtek lés a Magyar Népi Szövetség oldalára állott. Tehát bevált az a taktikánk, politikánk 'és (türelmünk, amely a iKMDSZ esetében is, a Termés esetében is számolt önrevíziókkal, és számolt azzal, hogy innen a mi mozgalmunk szuk-reszcenciát szerez és szélesebb népi-üemzeti kibontakozásban együttműködhetünk a jövőben.

Ismét felvetném — ami a beszélgetés egyik központi kérdése — a híd funkció értelmezését. (Nem feledkezve meg arról, hogy a most említett Magyar Népi Szövetségről még szólnunk kell.) Mi végig a híd koncepció fontosságáról beszéltünk. Edgár bácsi kifejtette, hogy a lényeg megfogalmazását már a Sarló elvégezte, ismerjük Németh László felfogását is. Végül is ez a híd-koncepció történelmileg magyarázhatóan, — és ez a beszélőt)