Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)
Mikó Imre, aki meghalt — hozzánk állít, velünk lépett érintkezésibe. Ez a Teleki-féle csoport abban az ellenállásban, amely különösen 1944 nyarán erősödik fel, majd tetőzik a román kiugrás, a bukaresti fegyveres felkelés után, mellettünk tevékenyen résztvett. Ő az, aki egy minisztertanácsi jegyzőkönyv szerint — amelyet közzétettek — egyenesen a baloldallal való szövetkezést jelenti be Budapesten és a kiugrást követeli. Nem bevárva az angolszászokhoz fűződő reményeket és nemcsak diiplomádaiilag keresve a szovjettel a kapcsolatot, hanem konkrétan a kommunistákkal is itthon. Emiatt, a Teleki Bélával való szövetkezés miatt ítélitek ed minket, fordított előjellel értelmezve ezt a szövetkezést. Nem mi szövetkeztünk velük, utólag ez a rehabilitációs perben kiderült, és az emlékiratomban is leírtam, meg is jelent, tehát már tisztázott, hogy nem mi csatlakoztunk Teleki Bélának történelmileg különben érthető és magyarázható egy esetleges olyan kísérdetőhez, amely siettetve a kiugrást, Észaík-Erdélyt próbálta Magyarországnak megtartani, hanem ők hozzánk. A mi álláspontunk világos volt. Azt mondtuk, mi a fasizmus fölötti győzelmet tartjük fontosnak nemzeti különbőzőségék nélkül, a határkérdés nem tartozik a írni hatáskörünkbe, ikülön- benis mi, a baloldal, soha nem [fogadtuk el és nem is ismertük el sem a trianoni, sem a ibécsi döntést. A határkérdés a jövő kérdése. Most a fasizmus elleni harcot kell vállalni, kiugraníi, az erdélyi hadsereget kell a németekkel szembeállítani. Mi, ákik nemzeti különbség nélküi a szakszervezeteket 'képviseljük — akkor már Kolozsvárott létrejött egy kammunista-szociálidemokirata egységfront — ebben a törekvésükben támogatni fogják Önöket. Ekkor következett be az, hogy a Lakatos-féle szerencsétlen döntés következtében a magyar hadsereg elvérzett Tor- da és Nagyenyed között a szovjiet hadsereggel szemben. A kormánynak ez a lépése aZért is Végtelenül felelőtlen volt, mert ez a döntés és következménye alapvetően befolyásolta Észak-Erdély hovatartozását, merthogy egy háborúban több tízezer román esik el vagy sebesül meg a szovjet hadsereg oldalán folytatott fegyveres harcokban, miközben nyomul előre és résztvesz Magyarország és Szlovákia fölszabadításában, ott nyilvánvaló, hogy a terület hovatartozása nem vitás. Egy viszonylag apró dologról kérdeznék. Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége 1940—44. Ennék a szervezetnek nálunk nem. egyértelmű a megítélése. Emlékszik még a KMDSZ-re? Hát hogyne emlékeznék. Mi az amit tudni kell erről a szervezetről? Hát te már elmondtad Világosan, és ezt vallom én is, hogy ez nem volt azonos a jobboldalt reprezentáló bajtársi mozgalommal. A KMDSZ a Szent-Györgyi féle függetlenségi szellemben jött létre, tehát egy ilyen „magyariMmagyar” szervezetnek tartotta és érezte magát 'és a népi írók szellemi ibéfolyását reprezentálta. Németh László, Veres Péter, Darvas József, Erdei Ferrewc még is látogatták a KMDSZ-t, talán többször ils kaptak meghívást. Az is igaz, hogy mi a KMDSZ-szel állandó vitában voltunk. Félreértés ne legyen, a KMDSZ a népi táboron belül, ha nem is a jobbszárnyat, de egy úgynevezett harmadikiutaS koncepciót képviselt, tehát igyekezett magát a baloldaltól elhatárolni. Ilyen értelemben egészen 43 végéig, 44 elejéig támadta is, ha nem is közönséges hangnemben a baloldalt. Lapjuk, a „Március”, Szabédi László, Kiss Jenő, Horváth István szerkesztésében megjelenő Terméssel működött együtt. A KMDSZ tagjai közé románt, zsidót 829
