Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)

és Veres Pál, Nagy István és Asztalos István, jómagáim, a költő Bartalis János, Szemlér Ferenc és Salamon Ernő hogyan jelentkezik a Kelet Népéiben, ezt megírtuk már, ennek van bibliográfiája. De hogy az Erdélyi Helikon-ék és az Erdélyi Párt — amely a Magyar Párt helyébe alakult — Teleki Béla vezetésével hogyan igyekszik magát erdélyinek megőrizni, hogyan igyekszik a nálunk kicsit csúfondárosan emlegetett anyaországi, vagy ahogy akikor mondták: ejtőernyős behatásokat semlegesíteni, vagy ellensúlyozni — ez még feldolgozatlan. Jellemző tünet volt — csak mint jelképet emelem ki — az egykori nagy irredenta költőnek, majd a kisebbségi magyar polgárság hangadójának Reményük Sándornak a Korszerűtlen Versek cikksorozata 'két évig nem is tudott megjelenni. Ezekben az írásokban a kölcsönös nacionalizmusokkal szemben a közös emberséget, a faji előítéletekkel szemben a magyar szellem lelkiségét veti föl. Tehát szam- beáll a magyar hivatalos fajivédeiimi világgal és szembeáll minden nacionalizmussal, természetesen az akkor betörő magyar nacionalizmussal is. Ez a tény. Én azt hiszem, hogy jellemzőbb inkább az erdélyi baloldal, a Korunk csoport — a virtuális Korunk csoport, hiszen a Korunk már nem volt, de szerkesztői, munkatársai egymásközeliben maradtak — kapcsolatifölvétele a magyarországi baloldallal. Ezt a Szolgálatban megírtam. Volt egy irány, elképzelés, hogy kapcsolódjunk a Szép Szó-ákhoz, a magyar urbánusokhoz. Ennek erdélyi viszonylatban nem volt nagy perspektívája, mert Erdélynek nincs ilyen ,,pesti” (képlete. Volt egy erőáödő hajlam a népiekkel való együttműködésre, márcsak azért is, mert ennek voltak tradíciói. És volt egy kimondottan baloldali, tehát a szociáldemokraták, a szakszervezetek felé való érintkezés is. BésZtvettümk a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozásában, bizonyos mértékig még kezdeményező szerepünk is volt. Ezt megírtam és legutóbb olvasom Kállai Gyula emlékiratát — Életem törvénye —, ez nagyon sok fontos tényt tartalmaz az észak ^erdélyi és a magyar baloldal közötti kapcsolatdkait illetően.

Az első békétüntetést Kolozsvárt rendeztük meg, erről bőségesen szólt a Szabad Szó. Az, hogy bekapcsolódtunk, Nagy István és Jordáky Lajos a Népszavába, és a Kis Űjságba, Kovács György az Űjság-lba és a Szabad Szó-ba, ez is közismert. Tehát ezek az észak-erdélyi és magyarországi érintkezések általában mind haladó jellegűek voltaik. Nem a Horbhy-rendszer szerencsétlen kalandor politikáját szolgálták ki, nem a nacionalizmust szolgálták (ki, plánie nem a német orientációt és az antiszemita irányvonalat. Még az Erdélyi Párttal — nevezzük ezt a hivatalos rétegnek — miég azzal kapcsolatban is le kell szögeznünk, hogy sokkal demokratikusabb volt, mlint a magyarországi megfelelői. Megint csak egy példa: Erdélyiben az EMGE — Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület — a kisgazda tömegeket, ezüst- és aranykalászos kisgazdákat tömöríti, foglalkoztatja, szövetkezeteket alapít, állattenyésztést dirigál és lassacskán kiterjeszti a befolyását a szegényparasztságra is. Magyarországon az OíMGE, a testvérszervezet messze van attól, hogy akár a kisgazdákhoz is elérjen. Mondhatnék, az OMGE a nagybirtokosok érdekvédelmi szerve volt. Hogy az Erdélyi Párt a külpolitikában támogatta a Hortlhy-rendszert — ez igaz. Mi ezzel szem- benálltunlk, ezért nem volhunik az Erdélyi Párt tagjai és ahol lehetett, ellene dolgoztunk. Fordítva: az Erdélyi Párt monopol helyzetet teremtett magának és nem engedett minket szóhoz jutni Erdély területén. Mi, a baloldal, csak Budapesten tudtunk akkor megszólalni. De ez az Erdélyi Párt a belső életében demokratikusabb volt, mint a magyarországi pandan pártdk és ezért nem véletlen, hogy egy ütésre a német megszállás után ketté repedt, és maga a vezető, gróf Teleki Béla csoportjával együtt — idetartozik Vita Sándor, aki ma is él,'

828