Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
Csikar a hasuk a korpás kenyértől, papírtalpú cipőben járnak, nagykabátban gubbasztanak az alig-fűtött osztályteremben, s miközben tapogatják a sza- badságos apa zubbonyán a kis- és nagyezüstöt, orrukba szúr a front dohoskeserű szaga ... Ott állnak, tanítói felügyelet alatt 191*6 december 30-án a Várban, kis zászlócskákat szorongatva, és nézik a Szentháromság-szobor talapzatán az új királyt, IV. Károlyt, vállán a koronázási palásttal, kezében jogar és országalma, fején lötyög Szent István túl nagyra méretezett koronája. Aztán egy október végi napon nem mennek iskolába, a mama az utcára sem engedi őket, az ablakból nézik az autókon csimpaszkodó katonákat, sapkájukon megint ott a virág: hervadozó őszirózsa. A későbbi képeken már isimét feltűnnek ők is: ott lábatlankodnak a kalapot, katonasapkát lengető tömegben, fölöttük zászlók, táblák erdeje: ÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG! Ott vannak a Hősök terén, a ledöntött Ferenc József-szobor körül, kétsoros raglánban, jambó- sapkásan, a papa tábori sipkájában, odakucorodnaik a talapzaton maradt királyi bronzcsizma-asonk mellé. Az újságokban is másfajta képeket látnak: zsúfolt vonatok, lépcsőn, ütközőn, vagontetőn szorongó, hazaigyekvő katonatömeg, francia szpáhik a szegedi utcán, a ledöntött kassai honvéd-emlékmű darabjai, Károlyi Mihály Szatmárnémetiben, a felsorakozott székely zászlóalj előtt... És megint térképek a mind beljebb húzódó „demarkacionális vonalakkal”. A papa Wilson elnököt emlegeti, meg a tizennégy pontot, aztán Linder ezredest szidja, a hadügyiminisztert, aki „nem akar katonát látni”, s azt mondja, kár volt leszerelni a vitéz Mackensen tábornok német hadseregét, mert velük még meg lehetett volna állítani „ezt a benyomuló csűrhet...” Aztán az iskoláiban — ahol az osztály faláról már eltűnt a monarchia mappája — szakállas férfiak képe kerül a falra, az egyik, a kecskeszakállas az orosz forradalmárok vezére, aki elkergette a cárt, és most hamarosan segítségünkre küldi a katonáit... És van egy másik kép is: Jézus Krisztus, töviskoszorúval, mint a szentképeken, és alatta az írás: PROLETÁROK! TI VAGYTOK A VILÁG MEGVÁLTÓI! És énekórán tanulják az In témádon álét, kirándulnak a Margit-szigetre, ahol lepényevés is van, meg zsákbafutás; és villamossal mennek a felszántott lóversenytérre, és segítenek babot meg krumplit ültetni a proletárasszonyoknak. De a papa azt mondja, hogy humbug az egész, igazából Károlyi Mihály találta ki, hogy jól ráijesszen az antantra, mert Párizsban félnek a vörös veszedelemtől. De azért belép a szakszervezetibe, mert könyvecske nélkül most mozdulni sem lehet, és a legrosszabb ruhájában jár el otthonról, a mama pedig a foefőttes üvegekbe nyomkodja a maradék ékszereit, a lekvár közé... És mosolyog, amikor a házmester elvtár,snőnek szólítja, mert vigyázni kell; és szidja a fehér pénzt, ami a vörösök pénze, mert semmit sem adnak érte a piacon, és az embernek már hányingere van az örökös gerslitől... Őket, a gyerekeket persze most is megtaláljuk: ott vannak a Millenniumi emlékmű előtt, hallgatják Fedák Sári szavalatát, meg ahogy Szamuely Tibor fekete öltönyben, hajadonfőtt mondja a toborzó beszédet. Ott nyüzsögnek a körhinták körül május elsején a Ligetben, bámulják a vasas ezred dísszemléjét a Vérmezőn. De otthon hallják, hogy pakolnak már a vörös vezérek, viszik persze az ország aranyát is, repülőgépen, s a románok már meg sem állnak Budapestig, de vigyázni kell, mert Szamuely búcsúzóul vérfürdőre készül, mind ki akarja irtani a fourzsujokat... Aztán megint háborús képeket látni az Érdekes Üjságban: vörös huszárokat, akik tányérsapkát viselnek a prémes mentéhez, meg előnyomuló gyalogságot, meg ütegállást Salgótarján alatt, ezek is 30 és felesek ... Meg lovaglópálcás, 821
