Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
karcsúra fűzött fogoly román tisztet, mellette az őrt, huszársapkában, kezében a Népszavával, meg a kassai bevonulást, a katonák sapkájánál virág, és Kun Béla szónokol a városháza erkélyén ... De a mama szörnyűlködik, hogy tegnap meggyalázták a krisztinavárosi körmenetet, és a nagyobb gyerekeket disznóságokra tanítják az iskolában egészségügyi felvilágosítás címén. És a papa tudja, hogy Böhm Vilmos, a hadseregparancsnok írógépügynök volt valamikor, és most van pofája a király hátaslovát használni; meg vicceket is mesél, hogy azért diktál a proletár, mert nem tud írni, és este azt mondja az öcsi ágya fölött, hogy „tente, baba, tente, jön már az entente...” De erről az iskolában nem szabad beszélni, mert ezek senkit nem kímélnek, a parasztokat géppuskával gyilkolják vidéken, persze úgy kell nekik, nagyon nekivadultak azok is 18-ban ... És itt is szedik az embereket, az intelligenciát, de még a zsidó nagyiparosokat sem kímélik, a saját fajtájukat... Pedig az osztrák határon ott állnak az antant-vagonok, tele élelemmel, ha ez a prolifarsang megbukott, már indulnak is Budapest felé... Aztán megint felfedezhetjük a kis matrózgallérosokat, amint az Andrássy-út járdaszegélyéről bámulják a francia rohamsisakban vonuló román gyalogságot: s ott bámészkodnak a háttérben, amikor Mosoiu tábornok antantszíjas angol és amerikai tisztekkel fjgnykópezkedik a Hungária Szálló bejárata előtt... És ők is nézegethetik megint az Érdekes Űjság képoldalait: ott vannak a hős ellenforradalmárok, meg a „vörös terrorista fenevadak”, akik apácákat gyilkoltak, és hullákkal rakták meg a Parlament pincéit; és ott az angol őrszakasz a királyi palota előtt, meg a monoklis Gorton tábornok, meg a budapesti román városparancsnokság tisztikara ... De a papa ezeket is szidja, leszerelik a (gyárakat, és az nem lenne baj, hogy ráncba szedik a vörös osürhét, de botozni, az mégis túlzás, nem vagyunk a Balkánon ... De hamarosan jön majd a nemzeti hadsereg és rendet csinál; jó jel, hogy az Érdekes Üjság címlapon közölte a fővezér, Horthy Miklós képét tengemagyi uniformisban, mögötte a festmény a falon Ferenc Józsefet ábrázolja, akinek számysegódje volt. Talán ő visszahozza a királyt, IV. (Károlyt, vagy nemzeti uralkodót választunk, mint Mátyás idejében; állítólag az olaszok és az angolok is ezt akarják, és megint egy lesz a régi Magyarország, vagy akár a monarchia, de akkor már mi leszünk a gazdák, nem Bécs, ahol még mindig vörös uralom van, hisz a szocdemek se különbek a bol- siknál.,. És a gyerekek ott állnak megint, szemerkélő novemberi esőben, ázott zászlócskáikkal, mögöttük tanár urak, tanító bácsik. Nézik, amint a lóról szállt admirális, tengerészköpenyben, lovaglócsizmában, darutollas tisztjei élén végigmegy az Akadémia-utcán, ki az Országház-tér re; s a parlamenti főkapu öblében állított oltár mellett főpapok várakoznak, hogy elkezdhessék a 'hálaadó szentmisét ... Másnap elviszik a házmestert, pedig augusztus óta megint nagyságának szólítja a mamát, és ingyen megcsinálta a csöpögő vízcsapot is, dehát hiába, a diktatúra alatt nagyon kimutatta a foga fehérét... De a papa most is ideges, ezek nem nézik, hogy csak kényszerből, a családja miatt llépett be a vörös szak- szervezetbe, talán elbocsátják, pedig ő is tiszt volt, frontszolgálatos... Különben is, miféle tisztek ezek, úgy hírlik, a legtöbb önmagát léptette elő, a különítmények tele vannak ilyenekkel, taknyosok, frontot sose láttak, csak akasztani tudnak ... És a gyerekek, akik valamikor régen — özönvíz előtt — a léggömbös, huszáros képeskönyv lapjait forgatták: még a kamaszkor kezdetéig sem jutottak. (Folytatjuk) 822
