Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
apukájuk méltóságos... De itt az udvari vízcsap, ahonnan a hátsó lakók a vizet hordják, mellette a cselédlány a sok szoknyában, babos kendővel épp olyan, mint a Rozi; de a Rozinak nem kell az udvarba járni a vízért, mert akik elől laknak, az utca felől, azoknak van csap a konyhában, és búgni szokott benne a vízitündér, ha rosszak a gyerekek ... Ez meg a mosónéni, piros blúzban, felgyűr kőzve, csak igaziból nem olyan kövér, mint a képen. És itt a postás bácsi a nagy bőrtarisznyával, itt meg a létrás-papucsos kéményseprő. Ez a piros orrú szenesember a nagy csizmájában, ez meg a verklis bácsi a ládájával: mindig azt énekli az udvaron, hogy „Vasárnap várom a bakámat, hétfőn egy tüzért várok én ...”, és a végén Anyu megengedi, hogy a gyerekek dobják le neki a papirosba csomagolt kétfillérest. De itt a részeg koldus is, csak igazából még rongyosabb; és itt a handlé, szájában a fütyülővei, vállán a zsák, amibe az ócska ruhát-cipőt rakja, meg a rossz gyerekeket. Ezek mind azt a mondják a mamának, hogy „nagyságos asszony”, a mama pedig azt mondja nekik a papáról, hogy „az úr”; a Rozit tegezik, de ő imagázza őket, és a szenesembernek azt mondja: „hájjá!”, de a kéményseprőnek, hogy: „úr”. A mama is magázza a Rozit, és azt mondja, hogy „fiam”, pedig lány; a gyerékek tegezik, ő pedig azt mondja, hogy „fiatalúr” meg „kisasszony”. A postás bácsi is azt mondja a kisfiúknak, hogy „úrfi”, de őt már nem szabad tegezni, és a mosónéninek is azt kell mondani, hogy „maga” és „Juli néni” ... Itt van a kardos rendőr bácsi, tollas kalapja van és a nyakában tábla, számmal; nagyon dühösnek látszik a villás bajuszával, de nem kell félni tőle, mert azért van, hogy a jó (gyerekeket megvédje a rossz utcakölyköktől. Mögötte meg a piros sapkás bácsi az utcasarokról, de ő nem katona, mert a piros sapkájára rá van írva, hogy HORDÁR, és levelet meg virágot lehet küldeni vele akár- hová... Itt a zöld villamoskocsi a táskás konduktorral; és itt az omnibusz a két lovacskával, hátul a lépcső, amin a tetőülésekhez lehet fölkapaszkodni. Ez meg a konflis a sovány gebével, az pedig a guimirádler a pepita nadrágos, cilin- deres kocsissal, úgy vágtat a két ló, hogy a mezítlábas, zöld kötényes csizmadia inas alig tud elugrani előlük! Itt a stráfkocsi, zsákokkal rakva, erre szoktak hátul felkapaszkodni a rossz gyerekek, a kocsis meg kiabál és csapkod hátrafelé az ostorával... Ez az üvegestót foocskorban, széles kalappal, a hátán faládával; azt szokta kiabálni: „Ablakocsinyáni, ablakot!” Ez itt megint a Rozi, ül a játszótéri pádon az ünneplő csizmájában, ölében az öcsi, a pad mellett meg „nagy fiúk” vödörrel, lapáttal a homokvár mellett. És a Rozi egy katona bácsit néz, aki épp arra sétál, a bét ujja között szivar, az oldalán ott a panganétja, amivel miszlikbe aprítja az ellenséget... És ezek is katona bácsik: itt egy baka, kék ruhában, lövészbojt bal, épp céloz a puskájával; a másik glédában áll a piros-fehér-zöld faköpönyeg előtt, akkor ez honvéd, mert a közösöké fekete-sárga. Ez meg itt huszár, piros nadrágban, kék mentével, vágtat, a kardját előre nyújtja, ő a „vörös ördög”, a világ legjobb katonája, és ő is honvéd, mert a közösök menteprémje fekete, de azért ők is magyarok ... Ez itt a rövid karddal: vártüzér, ott van mellette a mozsárágyú; ez a tollas kalapú tiroli vadász, ez meg a piros török sapkában: bosnyák. És itt egy hadihajó, biztosan az Adrián, a kéménye füstöl, 'épp lőni készül a sok ágyújával. Itt meg a fiúk az óvodából: ők is masíroznak, mint a katonák. Elől a hadnagy, sörényes pálcika-lovon, kardosán. Mögötte meg a többi, papírcsákóval, dugós puskával. És biztosan azt éneklik: „Nem közénk való, a pityeri nem! Sem 818
