Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)

Útközben hazafias dalokat énekeltünk. Fölszedtük a Károlyi kormány, hangsúlyoznám a Károlyi ás nem a Horthy-rendszer által ledobált „Netm, nem soha” típusú röpcédulákat s közben hallottuk a lövéseket, mert a csehek tüzeltek ezekre a röpcédulát szóró repülőgépekre. Ezek a legjellegzetesebb gyerekkori élményeim.

Később azután a tanáraink fegyelmeztek meg bennünket az iskolában. Azt magyarázták, hogy ki kell bírni. Még később megkérdezték az osztályban, hogy ki alkar szlovák iskolába járni, voltak akik mentek. Megkérdezték ki akar német iskolába menni, ismét voltak akik mentek. Megfogyatkoztunk, mert régebben mint ez köztudott, csak magyar iskola volt. Az új rezsimben természetesen megkapták a jogaikat .az önálló iskolához a szlovákok és a német kisebbség is. Meg kell mondani azonban, hogy ezek az iskolaalapítások nem a csehszlovák demokrácia alatt kezdődtek. A Károlyi kormánynak is volt egy nemzetiségi koncepciója, s ennek értelmében megindult a nemzetiségi iskolák szervezése. A csehszlovákok ezt a kezdeményezést folytatták, illetve fejezték be.

Szlovák tanárokat kaptunk, akik tulajdonképpen magyar tanárok voltak, de szlovák nemzetiségűek vagy születésűek, viszont nem tudtak annyira szlovákul, hogy szlovák iskolába taníthassanak. Vagyis visszaszlovakizáltak voltak. Ök kezdték azután tanítani a szlovák nyelvet. Na, ez volt a nagy átmenet. Ezután kezdődött kialakulni a kisebbségibe vált magyarság nemzeti reakciója. Ez leginkább szervezkedésben nyilvánul meg. Létrejött a Katolikus Kör, megalakult a cserkészet, megszerveződött a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége, s ezek a szervezkedések hol legálisan, hol illegálisan folytak. Engem édesanyáimnak egy kedves tanítványa Esterházy Lujza grófkisasszony vitt be a Kis-Kárpát cserkész csapatba, amely azután végtelen sok élményt nyújtott a kisközösségi s a gyakorlati élet terén egyaránt. Így kerültem az ifjúsági mozgalomba.

Balogh Edgár írásai alapján — gondihatunk itt a Hétpróhá-ra, a Szolgálat- ban-ra, a Duna-völgyi párbeszédre, de a többi munkájára is — világos az érdeklődő előtt az életút. Amit eddig elmondottunk, egyrészt a már ismert anyagot mélyítette, színezte, s remélhetőleg bővítette is. Az már világos, hogyan kezd kialakulni kisebbségi tudata. Most arról faggatnám, melyek életpályájának további, olyan döntő fontosságú állomásai, amelyek ezt a tudatot tovább építik és mélyítik, újabb és újabb tartalommal töltik meg? De tovább bővíteném a kérdést. Minden ember életében elérkezik az a periódus, amikor úgy érzi, végérvényesen eldöntötte, mi is tevékenységének lényege, vagy mi legyen a lényege. Balogh Edgárt — ismervén munkásságát — úgy is kérdezhetném: hogyan és mikor fogalmazta meg élete stratégiai célját?

Tudjuk elvileg azt is, hogy a hely, az idő és a lehetőség változása szükségszerűen eredményezheti a stratégia módosulását is, nem beszélve arról, hogy a stratégia érdekében kidolgozott és alkalmazott taktika is feltétlenül változik. Nagyon általánosítva: változott-e, s ha igen, akkor miben változott ez a stratégia, s a stratégiához tartozó taktika? A kérdés megfogalmazása közben természetesen arra is gondoltam, hogy Edgár bácsi nem ugyanazon országban élte életét — az Osztrák—Magyar Monarchia a gyerekkor színhelye, Csehszlovákia a fiatalságé, Románia, s egy intervallumban Magyarország az érett férfikoré — s a mindenkori befogadó ország helyzete és politikája, felismert célkitűzései, változtathatták-e ezt a stratégiát?

779