Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Sárándi József: Az azonosulás pszichofizikai és társadalmi gátlásai (lehetetlensége) avagy egy újabb viszony szétesésének elfogult leírása, Morbid elégia (versek)
Magadból másoknak részeket adtál hogy megőrizz valami elvont tisztaságot Tisztaságod nekem már semmit nem jelent miként vélt egészed: önmagadért való Elhagytalak hogy békén hagyj te is Szétrohadt bennem a szerelem — írtad később Ha válaszom lesz majd a madárricsajos ősz mikrofonjába mondom vagy följegyzem egy döglött szőlőlevélre Vigye a táltos-pofájú postás szél közönyöm üzenetét a vakvilágba Morbid elégia K. E. emlékének Te csalsz! — hallom egy régi vasárnap délutánból mikor a rozoga sezlonon a negyedik numerát produkáltuk pedig hát éltes tinédzserként se loptam a „lőszert” (Tudom holtodban is megbocsátasz s a hírlapíró is elégedett ki a múltkorában erotikus verseim ürügyén disznó kis cikket kanyarított a Vármegyei Trombitába hiányolván az aktusok száma mellől az időtartamot „Botrányos” opuszom kissé félszegebb Balassinkénál ki kapásból megadta a bécsi kupleráj címét illetett hölgye nevét sem titkolva el Indiszkrétnek mégse mondanám hisz e gesztus poéta-ősöm fényes önértéktudatáról árulkodik — mert bizony rang a szerelmi szamárlétrán egy nagy költő volt kedvesébe kóstolni ma is) Találkozunk mi még! — írtad később Téged is elengedtelek kívánt s kívánó nők miatt Ádázul hitted: tanító testeddel mérkőzni Hozzád visszatérek Hódolatodban talán megmártóztam volna újra ha hetvenegy dühöngő nyarán az Alkalmi Motoros Jelenséged hirtelen át nem röpíti másik dimenzióba 742
