Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Géczi János: Vadnarancsok (versrészlet)
GÉCZI JÁNOS «r Vadnarancsok 30. (RÉSZLET) azon az úton ne próbáld: tudom én azt az utat is mind végig — megmértem azt a feneketlen éjszakát én és az életemnek minden világossága, minden öröme kialudt benne — az Istenért kérlek! (Bolyai Farkas) (RÉSZLET) 570. hagyj békét a paralélláknak. A képkeret pedig kidobható-------------------------------------------------------------------------- a dadogás más! káromkodok newtoni romokon (nehézkedésben), míg a °° 575. hol < hol >de = sohasem. A bedőlt kút földmélyi síkja melyben a fények végleg maradtak, s egyéb fontos firkák (nő a szavakban a valóság, s hogy a minőségileg azonos nem képletként 580. de létünkben szabatos) mert többé sem sem csak a víz csak a víz és a vesztesek. 585. VÉTKEINKBEN A TETTESEK, ragyog fölülről a földre képzelt távolság. (Mondom: H20, válaszod a felekezeti csöndben: homlokra csöppentett szentség. Mondom: analízis :desztillátum: 590. a válasz: majd holnap a kereszt.) önmagával feleselő tükör a mindenség lehet, és lehet mása a szó. (=3^~) A levél hozzád, Öcsi, Zalakomár, 595.1. sz. orvosi rendelő. Homályosodok mint a távlatok. Egymás mellett a szinonímia, 743
