Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Sárándi József: Az azonosulás pszichofizikai és társadalmi gátlásai (lehetetlensége) avagy egy újabb viszony szétesésének elfogult leírása, Morbid elégia (versek)
SÄRÄNDI JÓZSEF Az azonosulás pszichofizikai és társadalmi gátlásai (lehetetlensége) avagy egy újabb viszony szétesésének elfogult leírása Mottó: Mi ez a külön-külön nagy természet S miért eszünk oly mohón mintha folyton attól félnénk valaki elveszi az ételt mielőtt jóllaknánk mielőtt betölthetnénk egymással magunk Szép vagy! — De akkor voltál a legszebb mikor fülembe súgtad: a hullámat is meg tudnád ölelni. Melyikünk a szörnyeteg? Én ki az érzékiség csimborasszóján nemlétünk pillanatát éltem? Te ki a beteljesülésben sikoltva iszonyodtál el a hirtelen .Azonosságtól? Csupán a hiányommal öllek lásd gőgösen sem vagy különb a többi nőnél Tanulj alázatot mert eljön a végső Azonosság Vele nem dacolhatsz Vele nincs odaadom-s visszaveszem-magam-játék Ö az igazi nekrofil — a föld és a férgek Időzzünk még csöppet az Azonosságnál Ügy néztél mint merénylőjére a fölserkent áldozat Nyilvánvaló lett: melletted nem úsznám meg épen Engem a hímek csak megkapni akarnak! — sziszegted eszelős tónussal Kitört belőled a feminista düh önkívületben sem tűrve a férfi-hatalmat Szellőztetem a lélekfacsaró fülledtséget Idegenektől tanult mozdulataid koreográfiáját rajongásod sem tudta feledtetni Viszolygok mindentől mit beteg s halott szeretőid után lényedből örököltem E viszolygás kifordított kesztyűre emlékeztet A bélésbe ivódott verejtékszag s az árulkodó ujjlenyomatok emlékére 741
