Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)
mileg Temesvárra emlékeztet, talán ezért is van, hogy a szülők inkább csak „laknak” ebben a környezetiben, beilleszkedni nemigen akarnak. Az anya, otthonülő, lakását csinosítgató típus, az apa inkább Óbudán túl építgeti társadala- mi kapcsolatait. Lazítja a kezdetben szoros viszonyt a Pállfy-^családdal is; a „feltörekvő sváb parasztfiúnak” eleinte hasznos és imponáló lehetett a dupla nemesi előnevű rokonság; de ez az érzés — önnön emelkedésével és az „élhetetlen” Pálffy Zsigmomd 'és családja háború utáni hanyatlásával — szinte törvényszerűen alakult át felsőöbrendű gőggé, lenézéssé. A két család kapcsolata — ismét a Pálffy-unoka emlékezése szerint — a 20-as években már eléggé formális, inkább csak a nagyobb ünnepeken való látogatásokra szorítkozik. Hogy egészen meg nem szakad, az „főleg a művelt és érzékeny Czábor Paula hatása”; a „familiaritáfíhoz” az is hozzátartozott, „hogy az Oesterreiűher-diiúlk, ugyancsak anyj.uk példájára és indítására, minden évben karácsonykor rendszeresen elhozták — utóbb elküldték — ajándékba az unokatestvérek fiainak a kinőtt sportfelszereléseiket: róidlit, korcsolyát, mikor mit, és sok-sok könyvet, a Bőrharisnyától és Wdnnetoutól az Üj Univerzumokig.” A fiúk persze benne élnek a kisvárosban. Itt járnak elemi iskolába, majd az Árpád-gimnáziumba, a „Vívóiban” — a kerületi Tonna és Vivő Egyletben atletizálnak, rúgják a labdát a Határ-utcai pályán; itt kötnek barátságokat, és randevúzgatnak ok is a „kisparkban”. így kezdődik 1927-tben az akkor érettségiző Pálffy György ,/flörtje” Sármány Katalinnal, iskolatársa húgával. Csak látásból ismerik egymást, osztálytárs udvarolgat a lánynak, de azért nem marad titok, hogy „a Gyuri” amolyan féltréfáean-félkomolyan azt mondta a „lovagnak”: ha vége lesz a kettejük „ügyének”, ő „igényt tart” a lányra... Pálffy tanárnak készül, az irodalom és a művészeteik vonzák. Aztán érettségi után bevonul a kecskeméti tüzérekhez, leszolgálni az önként esi évét; itt történik a fordulat: elhatározza, hogy katona lesz, jelentkezik a Ludovika Akadémiára. Az apa örül, talán befolyásolni is igyekezett a fiát: neki a tanári hivatás aligha imponál, a tiszti pálya fényesebb lehetőségeket kínál. A felvételi sikerül: Pálffy György 1928 őszétől tüzér akadémikus. Közben a szerelem is bontakozik tovább: mire a vetélytárs leszerel, a lány kiadja az útját. A ludovikás időszak: kurta kimaradások, hosszú levelek. Amolyan „pénztelen szerelem”, sétatéri padokkal, Gellértheggyel, Duna-parttal, kis málnával és pohár sörökkel. A lány orvosnak kívánkozik, de a szülők szegények, amellett ott a numerus dausus. Tanulja hát a kozmetikus szakmát, s igyekszik mielőbb keresethez jutni. A fiú bejáratos a szülők házához; azok nem örvendeznék az egyenruhának, de nem is ellenkeznek. Valószínűleg gyerekes, múlandó dolognak tartják az egészet. Pálffy nem titkolózik otthon, az idősebb Oesterreicher sam veszi komolyan a dolgot, fintorog, de hallgat. Ám mindinkább közeledik az avatás, a kapcsolat nem szakad meg, sőt mélyülni látszik, a családfők magatartása változik. A lány is szorong. Megpróbál „józanul gondolkodni”: „Annyira távoli világban éltünk, a dolog reménytelennek látszott. Próbáltam visszarángatni a földre, nem hagyta. Úgy éreztem, valami végzetes, tragikus dolog történik. Hisz olyan nagy volt a családi, faji, társadalmi különbség ...” Az idősebb Oesterredhier mind gorombábban követeli a kapcsolat megszakítását, a fia mind daoosahb, már alig jár haza. Köziben a másik család is elkezdi a maga óvatosabb és tapintatosabb manővereit a két fiatal elválasztására: 724
