Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

nála, és úgyis ki tudja még, mivelünk mi lesz. Egész megnyugodva búcsúztam el tőlük, és az Eszterrel visszamentünk az Emigrációba, a ihol az öröm újra szo­morúságba ment által, mert a kis Lidi leánynak a bal szeme, alig voltunk egy nap az Emigrációban, elkezdett fájni, és a szemhéja dagadt, 'és már 5lk nap igen dagadt volt, mindig sírt a fájdalma miatt, ekkor kértem a magyar földie­ket, hogy jöjjenek az orvoshoz velem, a kisleányt megmutatni az orvosnak, a melyet szívesen teljesítettek; az Orvos megvizsgálta és azt mondta: minden nap eleibe kell menni a kisleánnyal. Nem tudom, hogy mivel mosta meg neki a szemét, fölif eszegette az összedagadt szemhéját, hogy oda is belemenjen az or­vosság, de a kisleányt majd a nyavalya ütötte ki, annyira sírt, vergődött, rug- dalózott; utóbb már mikor oda akartunk menni, annyira félt, ordított, hogy alig találtunk benne jót. Négy nap kellett odamenni vele, de már akkor éjjel-nap­pal mindig sírt, és már fél arcza, orra, szája dagadt volt; a szeme hegyett csak egy nagy, emelkedett daganat, hústömeg volt látható; már azt hittem, hogy biztosan elveszíti az egyik szemét. Mikor az Orvos fölfeszítette a szeme hegyett lévő daganatot, már annyira sem tudta, hogy a szeme szőrét lehetett volna lát­ni. Negyedik nap én, az Anyja és az Eszter kísértük a kisleányt az orvos eleibe, de nem lehettünk ott többen, mint az Anyja, a kezeit és fejiit lefogni a kisleány­nak, és várta az orvos az alkalmat a fölvágáshoz a hozzá készenlétben tartott szerszámmal, és mikor biztosnak tartotta, a daganatot fölvágta, a melyből csak úgy ömlött a véres genyedség, de az Eszter kívül, az Ainyja belül a kisleánnyal együtt sírtak ám, nekem is majd a belső részem szakadt le. A kisleány ordított borzasztóan, de az Orvos mitsem törődve azzal, langyos vízzel lemosta, azután valamit tett rá és bekötötte. Másik nap ismét oda kellett vele menni, és lemosta a kiszivárgott genyedségöt, de már erre igen sokat apadt a daganat, és csak fe­hér vászonruhával kötötte be, nem tett rá semmi orvosságot sem; utána hama­rosan elapadt a daganat; még a föivágás helye sem látszik meg. Én a Basch irodájában ezután is többszörkint megjelentem, de mindig szí­vesen fogadott és adott többféle tanácsot. A Gál Alberttel együtt, minthogy nem tudtunk megegyezni a birtok tulajdonosával, annyival is inkább, mint­hogy a vételárnak felét azonnal, a másik felét pedig egy év alatt kellett volna lefizetni 6% kamattal, ekkor a Basoh azt mondta nekem: Tudja mit mondok én magának; a mi pénz van vele fölösleges, azt tegye be a Takarékpénztárba, maga pedig keressen valahol munkát az élelemhez szükséges pénz beszerzésére, a melyben a leányai is segítségére lesznek a keresésben; és a dolog mellett ipar­kodjék tanulni spanyolul beszélni, és így a tanulás mellett egy év alatt tapasz­talatot is szerez az itt szokásos földműveléshez, illetve a mikénti gazdálkodás­hoz; aztán egy év múlva vagy akkor, a mikor kedve tartja, mindig vehet bir­tokát, a mikor már a tapasztalattal és nyelvtanulással maga is el tudja maga sorsát rendezni, mert akkora különbség van az itt lévő gazdálokdástól a Magyar Országihoz képest, mint a milyen távol van egyik a másiktól. Most ezt a taná­csomat tudassa a Családjával, és holnap a szándékjokat tudassa velem; ezzel el­bocsátott. Én igen helyeseltem a tanácsát, és azonnal elmondtam a Családom­nak, akik eleinte nem találták jónak azért, hogy mi még munkát sem bírunk kérni, minthogy nem tudunk beszélni, ez szerint nem munkát, de még egy ital vizet sem bírunk kérni; de mikor én azt mondtam: hátha kimegyünk a tanyára, ott ki beszél helyettünk; és végre is az lett a határozatunk, hogy mégse vegyünk 702

Next

/
Oldalképek
Tartalom