Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

birtokot most még, míajd meglátjuk, hogyan segél elhelyezni bennünket a Basch. Másik nap reggel elmentem ismét, a mikor azt mondja: Sokat gondolkod­tam, mi lenne jobb az elhelyezés a részükre; de nem tudtam jobbat gondolni, minthogy menjenek el Marcos Juarezba a Családjával, ott van egy jóravaló Ma­gyar Vendéglős, igen jó, barátságos ember, az majd segélyére lesz a munkake­resésben, és majd délután jöjjön el ismét, arra majd írok hozzá egy levelet, a melyben én kérem föl a Molnár Pál Vendéglőt Urat a magok segélyezésére. Dél­után 3 órára a levél készen volt és azt általadta; úgyszinte egy másik levelet az Emigrációi felügyelőségnek a Családom elszállítására vonatkozólag. Az Emig­rációból akkor már a két magyar is elment, és engemet is hívtak, hogy menjek el velők, de én mindig féltem a rosszaságjoktól, de leginkább azután, a mikor Baseh tudatta velem, hogy az egyik után a körözőlevél megjött a Buenos Ayresi konzuli hivatalhoz; de a konzul nem akarta őket elfogatni; ellenkezőleg: érte­sítette, hogy távozzék Buenos Ayresből; így kénytelenek voltak onnan tovább­menni. Ekkor már ismét nem volt a Baschon kívül a kivel beszélni tudtam vol­na. A Gál Albert is, minthogy a birtokot nem vettük meg, a barátjával együtt visszament Magyar Országba a családjához. Mikor a Basch a két levelet által- adta, elbúcsúztam tőle, visszamentem az Emigrációba, a hol a családomat kívül az utczán találtam egy magyar emberrel és egy asszonnyal beszélve; az Eszter a-ónnal odajött hozzám, azt mondja; Nézze édesapám, ezt az embert és azt a szegény Asszonyt nem eresztik be az Emigrációba hálásra, most mit csinálnak it. künt szegények. A nő már várandó állapotban volt, az ember fiatal, és egy­éves házasok voltak, az esküvő után azonnal elmentek Brazíliába, de ott nem tu itak menni semmire sem, azért onnan kijőve, most értek hajón ide Buenos A; resbe majdnem egy krajezár nélkül; egész késő estig künt voltak, utóbb- vc gre mégis annyira kértük a kapu Űrt, hogy beeresztette őket, azután elbeszél­te. hogy Sopron megyei Csorna tájékáról való, és elhatároztuk, hogy együtt m. gyünk el holnap Marcos Juarezba. Másik nap reggel, Január 28án, a csalá­di innak meghagytam, hogy pakoljanak össze mindent, én pedig elmegyek, elhí- vima Zsófit a foúcsúzásra. Szegény Zsófi, noha igen szerette a helyét, de mégis ig n sírt a búcsúzásnál tőlünk és a testvérijeitől; csak délután kísértem vissza. Ei ;get vigasztalta az Asszonya, és a kisleányok is meg voltak lepetve, czirógat- tá c, csókolgatták, miközben én is Istenhozzádot mondtam úgy a Zsófinak, mint a :saládnak, és a nehézséggel teljes bensőmmel eltávoztam. Visszaérve az Emig­rációba ismét egy másik Magyar embert találtam ott a nejével és egy kis 2 ho­ni pos leányokkal, így a három magyar család azt határoztuk, hogy menjünk együtt Marcos Juarezba. Estefelé behívtak bennünket az Emigráció irodába, ott egy nagy könyvbe a nevemet be kellett írni, hogy a Családommal Marcos Jua- r izba megyek;' és a nagyobb mályháinkról vasúti leadóvevényt által adták, r.iert azt már kiküldték az állomásra, és meghagyták, hogy este 9 óra *A-re le­gyünk útra készen. Most mindent jól tudtunk rendezni, mert az utóbb érke- :ett Fűzi János jól beszélt Németül, azért örömmel is fogadtam útitársnak, noha Később nagyon is megbántam, mert nagyon hízelgő és ravasz ember volt, de a másik, aki előbb jött, Horváth Ferencz, az igen jó ember volt a feleségével együtt. Az idő elérkezett, és az Emigráció hivatalból egy Ür kikísért bennünk a nagyon is közel lévő vasúti Állomásra, ott a jegyeket megváltotta, azokat a Családfőnek általadta; ekkor a beszállásra jelző csengő a beszállásra a jelt meg­adta, és az illető Ür egy kalauzzal egy IIod osztályú kupéhoz kísért, és megvár­ta míg beszálltunk, azután elment. Pár perccel később a gőzgép egyet füty­703

Next

/
Oldalképek
Tartalom