Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga
szony kell lenni. A Csomagot letéve a kezéből azonnal az Űr hálószobájába vezetett bennünk, a hol az akkor még feküdt, de azonnal fölkelt. Én és leányom köszöntöttük, a melyet ő viszonzott az ő szokásos dozzanós hangján. És míg fölöltözött beszélgettünk, azután egy szobába vezetett bennünk és odahívatta a leányait, bemutatni nekik Zsófit, a kire azdk ügyet sem vetettek. Azután a nejének beszélt Németül, a melyet én is jól megértettem: hogy ez egy tisztességes család, azért 'kérte el tőlem a leányt. Akkor ismét felém fordulva azt kérdezte: Tud-e már főzni a leánya? Magyar Országiasan igen; de már közel volt a 9 óra, és az Úrnak el kellett menni az irodába, és énnekem azt mondta: majd délután 3 órára jöjjön el az irodámba, egy magyar ember jön oda akkor, a ki szinte birtokot akar venni, és azzal beszéljenek össze, mert jobb lesz, ha együtt vesznek birtokot, és akkor egyikök a másiknak védelmére lehet a Cámpon, mert itt Argentínában igen sok rossz ember van; és a magyar ember már tud is Spanyolul és Németül is beszélni, és ezzel elment az irodába villamos kocsin, mert igen messze volt a lakásától az iroda. Mikor az Űr elment, azután én is hamarosan elmentem, otthagyva a szegény Zsófit azok között az ismeretlen népek között, a kikkel még beszélni sem tudott egy szót sem. De milyen nehez volt a belső részem, mikor már az utczán voltam; föl-föl néztem az emeletre, ha nem kiált-e utánam valamelyik ablakból; hol meg az ajtóra, ha nem jön-e utánam; támolyogva mentem és lestem vissza a ház felé, míg végre odaértem, a hol a villamos kocsira kellett ülni. Délután 3 órakor megjelentem az irodában, a hol 4 magyar embert találtam; a Basch fivérével és a Sopron megyei Maglo- czai Gál Albert nevűt egy barátjával. A Basah ismét elmagyarázta az okokat, a miért azt tanácsolja, hogy mind a kettőnk részére jobb lesz egymáshoz közel lenni; a melyet mi is nagyon helyeseltünk. Ekkor egy czímet adott által, hogy azt a számú házat és Utczát keressük fel, ott van a 'birtok eladó tulajdonosnak az irodája; a hol megtaláljuk az illető birtok tulajdonosát vagy a megbízottját. Mi onnan az irodából elmentünk az irodájába a birtók eladónak, de későn, értünk oda, már be volt zárva, azért másik napra hálasztottuk az odamenést; a mikor tudtunk is beszélni a birtok tulajdonosával; a ki a birtokot csakis négyszög Méterenkint szándékozott eladni négyszög kilométerj ét 2800 írtért. Az én tapasztalatlanságomban olcsónak tetszett és igen is sokallottam, az én barátom pedig drágáiloíta és szinte sokallotta, és így csak húzódott-íhalasztódott. Az utána való nap már nem tudtam maradni a végett, hogy a szegény Zsófi hogyan lehet, három napja már, hogy ott Van, és ha bármi rossz helye van is, nem tudna még eljönni sem onnan az Emigrációba hozzánk. Azért délután mellém véve az Esztert a Zsófit meglátogatni vagy esetleg visszavinni az Emigrációba. De mily nagy volt bámulatom, a mikor a villamos csöngő jelzésünkre a Zsófi jött le megnézni, hogy ki csönget; de kísérve a két kisleánytól, mert azt mondja, hogy a két kisleány annyira szereti, mikor az asszonya valahova elküldi, a két kisleány annyira könyörögnek az Anyjoknak, a míg el nem ereszti őket vele; úgy a háznál mint kint mindig kísérik, és vele akarnak lenni. Egyideig elbeszélgettünk, hol a Zsófival, hol az Asszonyával németül. A Zsófi alig győzte dicsérni, hogy milyen jók, úgy az Űr, mint az Asszony: beszéd közben a kisleányok elkezdtek játszani s barátkozni az -Eszterrel is, és játékból arra kérték, hogy fürödjön meg Eszter velők a fürdőszobában, és nem engedtek meg neki, a míg nem fürödött; A Zsófi pedig nem győzte dicsérni, hogy micsoda jó népek, pedig milyen igen gazdagok, az Űr minden nap teleír egy papirost magyar szavakkal, utána spanyolul, és azt meg kell tanulni, mert az Űr fel is kérdezi. Ál- dattam az Istennel ezt a jó urat, hogy a szegény leánynak olyan jó otthona lett 701
