Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

lul, és azoktól hamar meg fog tanulni. Ekkor holnapi viszontlásátra elbocsátott bennünket. Mi pedig visszamenve az Emigrációba végigtárgyailtuk a teendőket, mert a Zsófi igen félt a Basch Pálhoz menni, a durranós beszéde miatt; azt gondolta, hogy a tette is olyan és a Családja is: pedig egész ellenkezőleg volt. De menjünk sorjában. Másik nap, azaz 1901ik év Január 16. napján reggel 6 és fél órakor indultunk el az új és félelmes helyet fölkeresni; pár rendbeli ruhát víve a Zsófi magával, az okért, hogy 3 nap múlva elmegyek meglátogatni, és ha nem tetszik neki a hely, úgyis vissza kell czipelni. A villamos kocsit a jelölt utczá- ban megtaláltuk és fölültünk; a jegyadó azonnal odajött, gondolom, azt kérdezte, hova megyünk, én pedig azt hittem, hogy jegyet akar adni, és nyújtottam neki a 20 Centávost, de a pénzre rá sem nézett, csak beszélt hozzám, de nem gondolhattam, hogy mit; akkor azt gondoltam, megmutatom neki a czimet, a hova menni akarunk; ha éppen nem erre a villamos kocsira kellett volna fölülni, ha máskint nem tudja megértetni velem, hogy szálljunk le, a karunknál fogva való kivezetést csak elértem. De a mint a czimet látta, azonnal elvette a 20 centávost és jegyet adott. Egy jó hosszú utat tett már a kocsi, mikor azt gondoltam, hogy megmutatom a czimet, nehogy továbbvigyen; de látva a czédulát, intett a kezével, hogy csak üljünk le, már ismét jó hosszú utat tett a kocsi, több- szörkint megállt, sokan leszálltak, sökan pedig fölültek, de nekünk csak nem adott jelt a leszállásra, pedig mindig lestem a kalauzt, ha megállt a kocsi, hogy most,... no most... Egész nyugtalanok voltunk; de végre mégis egyszer, hogy megállt a kocsi, intett a kalauz, hogy szálljunk le. Leszállva azonnal körülnéztem az utczát, hogy kiismerhessem magamat a visszamenésnél. Aztán megkerestük a házat, a melynek az ajtaja ugyan az utczára volt, de emeletre vezetett. Ekkor még csak % 8 óra volt, azért vártunk kint, a míg a 8 óra elérekezett, hogy addig majd meglátnak bennünket, mert szégyelltünk olyan Uras kinézésű házba bemenni, és a szokást sem tudtuk a jeladásra. De csakhamar meglett a 8 óra, és mégsem hívott be senki sem bennünket; egy zöldségáruló odatolt egy kétkerekű kordéit és fölkiáltott, és a kiáltásra egy 10 éves kisleányka szaladt le és egy csomag zöldséget vitt föl; mi pedig néztünk utána, hogy ilyen nagy leány mellé már nem kell dajka, szolgáló pedig nem lehet, mert igen drága ruha volt rajta. A zöldséges elment, mi pedig minden jeladás nélkül fölmentünk az emeletre vezető grádicson. Fönt egy üvegajtó volt, azon belestünk, de senkit sem láttunk, csak az üvegajtón belül lévő folyosóra szolgáló sok ajtókat, a melyek közül némelyek be voltak téve, némelyek pedig nyitva voltak félig, de a folyosóajtón nem mertünk bemenni, hanem vártunk, míg valaki kijön és akkor meglát bennünk, a mire nem is soká kellett várni, mert egy gyerkőcze jött az utcára szolgáló ajtóhoz, és oly erősen megnyomta a villamos csengő gombját, hogy csak úgy hangzott fönt a helyiségnek minden része, a mely erős csöngetésre egészen megijedtünk, hogy majd azt mondják, mi vagyunk olyan neveletlenek, a kik oly erősen csöngettünk. Alig hangzott el a csöngő hangja, mikor láttuk, hogy egy szép, szelíd kinézésű úriasszony jött ki az ajtón, és mikor odajött hozzánk, spanyolul szólt, de persze nem értettük, a melyre mi magyarul köszönve, azt kérdeztük: Idehaza van-e az Űr? Az Űrinő pedig azt nem értette, hanem azonnal tudta, mit keresünk itt, és németül azt mondta, csak menjünk be, odabent van az Űr. Még el sem végezte a beszédét, mialatt egy újabb erősebb csöngetés hallatszott. Ekkor azt mondja: Várjunk egy kicsit, és lement az Utca ajtóhoz, és egy papírba göngyölt csomaggal tért vissza, azt mondja, szinte németül, menjük vele, de oly szép és nyájas beszéde volt, hogy a Zsófinak föltűnt a nyájas pár szó, azt mondja, Édesapám, hogyha ez lesz az Asszony, ez jó asz700