Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga
ha valamelyik csúnya asszony zavarja őket, mégcsak elpanaszkodni sem eresztik föl hozzám. Aztán ránézve a hajó kis kerek ablakára, ha azt valamelyiket benyomná a víz, a mikor a sok nép benn alszik, akkor mi lenne belőlünk, belefulladnánk mind a tenger vízébe. No, de hiszen, iha a családommal együtt el kellene is veszni, csak azok pártfogó nélkül ne maradjanak, ily tűnődések és ki tudná még elbeszélni is, nem leírni, a melyek végigmentek elmémen gondolatban, a hajónak állóhelyén való himbálása által előidézve bennem; utófob- végre mégis nagyon elnehezülve az álomtól és elaludtam. Egyszercsak a hajó- himbálásra ébredtem föl, de igen nehéz volt a testem, nem kívánkoztam fölkelni, hogy megtudjam, mennyire haladt el a várostól velünk; éjfél után egy óra volt az órámon; megfordulva a másik oldalamra, ismét elaludtam. Fölébredéskor úgy tetszett, mintha most nagyon hosszú ideig aludtam volna, mert egészen megkönnyebbült, friss volt a testem; de még akkor is csak 3 és fél óra múlt, és többet nem tudtam elaludni. Mikor 4 és fél óra múlt, fölöltöz- köd'tem, és fölmentem csendesen a hajó födélzetére; mert a szobában még mindenki aludt. Fönt sétálgatásom közben halottam a hajó orrán álló őrnek a csöngővel való jeladását, amelyre a kormányzó hídjáról szinte csöngővel feleltek: aztán ismét csendesség lett. Én pedig fönt zajtalanul sétálgattam, miközben elmentem a Családom lakosztálya felé, ott egy alkalmas helyre leültem, a hova fölhangzott a szobából a kis gyerekek sírása és az anyj oknak általam értetlen nyelven való vigasztaló beszedjek; melyek közt mindig figyeltem, nem hallom-e a családom valamelyikének a hangját. Eközben szemügyre vettem a tájt, a hol haladtunk, keresve a várost, a honnan elindultunk a hajómenet irányától visszafelé, de okolva a setétséget, semmit sem láttam mást, mint alant a vizet, a melyen erős locsogással sebes ütemben haladt a hajó, és fönt a szép csillagos eget, a melyen a fényes Csillagok milliárdja ugyanazon menetirányban, mint Magyar Országban, haladtak; de azért elgyönyörködtem bennök, a míg végre a hajnal kezdett eredni. Alig vártam a világosodást, hogy megtudhassam, a családom hogyan tudott nyugodni, a mely nemsokára kibontakozott a vastag sötétségből; mivel annyival vastagnak tetszett, mert a ha-^ jón nemcsak a szobánkban égett lámpa, hanem a hajó fedélzetén elől az orránál mind a két oldalán egy-egy, a harmadik pedig az áiibóczra volt csigán fölhúzva, kettő pedig a hátulsó végén jeladásul a szembe jövő hajóknak az idejekorán való kitérésre egymás elől. De mikor már világosodott, a lámpákat beszedték; és az orvos a felügyelővel a szobákban az utasokat megvizsgálták, nem betegült-e meg valaki közülük, és a szobák tisztaságát. A szobákat minden éjféli órákban a tengerészeknek föl kell mosni, és a padlón maradt vizet ruhával fölszedik, de ez olyan csendesen van végezve, hogy az ágyon fekvő utas a legkisebb neszét sem veszi észre, a mikor az ágya alatt mossák a padlót; és hajnal felé már semmi jele sem marad az éjszakai tisztogatás vagy mosásnak. Az orvosi vizsgálat után azonnal csöngetnek a kávéhoz; a kávéra mindenkit fölhajtanak a szobákból a szabad levegőre, a födélzetre. Csöngetés után kiosztják a kávét a személy számhoz a numerája szerint, azután a hozzá való kenyeret, a mely hasonlít a zsidóknál szokásos laskához, az ujjnyi vastagságú, egész szárazra szárogatva. Ezen száraz kenyeret ropogtatva és szürcsölgetve -a kávét, azon kérdések egyikünk a másiktól, hogy tudott aludni az éjszaka? el- múlhatatlan volt. A gyereknek a sok gyereksírás, az anyjoknak a János és Lidi rugdalózása volt a panasza, és szinte folytonos gyerekek sírása. Én pedig a tőlük távol léteit okoztam az Álmom megzavarása okánák. Ez közben az is kérdés alá jött köztünk, ki tudja azt, mikor indult el a hajó velünk? de azt 693
