Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Bakay Kornél: Fettich Nándor emlékére

egyetlen régész-szakember, aki a két világháború között bejuthatott e magasrangú testületbe.

1939-ben azonban már megtámadták és feljelentették saját kollégái, állítólagos né- metbanátsága miatt. Különösen olaj volt a tűzre az, hogy 1940-ben felajánlották neki a kolozsvári egyetem régészeti tanszékét is. Ő azonban elhárította magától a profesz- szori katedrát s maga helyett a fiatalabb László Gyulát ajánlotta. Ugyanebben az évben visszautasította a budapesti egyetem hívását is. Vérbeli muzeológus volt, a Nemzeti Múzeumért minden áldozatra kész.

Nekrológusai úgy tudják, hogy Fettich Nándor 1941-ben a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett (Bendeffy L., Vasi Szemle 1972., 128.), ez azonban tévedés. Nem tennénk szóvá, ha egyetlen volna, s ha nem az lenne a célunk, hogy igazságot szolgáltassunk Fettich Nándornak. Majd egy évtizeddel a halála után szembe kell néznünk a tényekkel és persze a torzításokkal vagy a sejtelmes, de mindig rosszindulatú „elhallgatásokkal” is.

1941. augusztusában, amikor a náci Németország már megrohanta a Szovjetuniót, Zichy István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója 112/1941. 8. 14. szám alatt levelet intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Hóman Bálinthoz: „Dr. Fettich Nándor I. osztályú múzeumi őrt a német—magyar megszállás alá kerülő orosz városok múzeumaiban a népvándorláskori és a honfoglaláskor magyar vonatkozású anyagának számbavételével megbízni szíveskedjék.” Hogy miért esett éppen Fettich Nándorra a választás, őreá, akinek 1941. november 7-én a katonai alkalmatlansági bizonyítványt is kiállították, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának levele feleletet ad: „Fettich több ízben járt régészeti tanulmányúton Oroszországban, az orosz szakirodalmat ismeri és az orosz nyelvet olvasásban és beszédben kielégítően bírja.” És nem is egyedül ment: „magyar részről dr. Fettich Nándor és dr. László Gyula fognak résztvenni a német hadsereg által megszállt orosz területeken folyamatban tett régészeti munkálatokban.” (Zichy I. levele 1941. okt. 3-án).

1941. december elején el is utazott Kijewbe a két kutató. A kijevi Ukrán Nemzeti Múzeum rendkívül értékes anyagát ládákba csomagolták és biztonságos pincékbe szállították. Noha Fettich Nándor a kijevi megbízást „megalázó szodgamunkának” nevezte naplójában (2. füzet 147), tevékenységük a tudományos kutatás szempontjából igen hasznos volt, az orosz muzeális értékek megmentését illetően pedig felbecsülhetetlen. Fettich Nándor és László Gyula — a kötelezően előírt német egyenruhában — 1942. január 20-ig dolgozott Kijeviben. Ez a kijevi utazás később, sok rosszakarója kezében vált gyalázkodó fegyverré. Egy nyilas lap, az „Egyedül vagyunk” 1942. januári számában lehozta Fettich Nándor és László Gyula Kijevben készített, német egyenruhás fényképét, megkérdezésük nélkül. Ezt az újságot az ármánykodók (főképpen egyes kollégái) úgy őrizgették, mint biztos mérget.

A szovjet kormány, a moszkvai Kossuth Rádión keresztül 1944. augusztusában köszönetét mondott a két magyar tudósnak a kijevi múzeum megmentéséért, a honfitársak azonban nem nyugodtak. Öt éven át szórták rágalmaikat Fettich Nádorra, kikiáltván őt nácibarátnak', sőt Veesenmayer német követ bizalmasának.

„Én soha német, orosz, francia vagy angol-barát nem voltam és nem is leszek. Amikor a magyar kormány Oroszországba küldött német kötelékben, akkor is a kultúra, nem a politika szempontját képviseltem. Ezt legjobban maguk az oroszok méltányolták ...” (Napló 7. füzet 54.)

A 40-es évek elején Fettich Nándor még nem tulajdonított nagy jelentőséget a feljelentéseknek, rágalmazásoknak. Nem volt német-barát, de tisztelte a német kultúrát. Az ő szellemi világát soha nem fertőzte meg a fasizmus, semmilyen formában. 1939 után is sokat dolgozott. 1939 és 1942 között négy könyvet írt meg, három azonban csaknem egy évtizedig kézirat maradt. A magyarság művészetét taglaló munkáját Berlinben adták ki németül („Die altungarisohe Kunst”. ,1942), Győr népvándorláskori történetére vonatkozó kutatásait pedig Győr város jelentette meg 1943-ban. A hunok régészeti emlékeit bemutató vaskos kötetei azonban ekkor már nem kerülhettek nyomdába, noha jelentőségüket bírálói és gáncsolói is elismerték. Pihentető változatos58