Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Bakay Kornél: Fettich Nándor emlékére

Ságként muzsikált, rajzolt, festett, sőt 1941-től megtanulta az ötvösség mesterfogásait is. Remek ötvös vált belőle.

Fettich Nándor nem vágyódott hivatali rangok után, de kimagasló tehetségéhez illendő hatáskört szeretett volna. 1942-ben felmerült benne, megpályázza a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának igazgató székét. Noha a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, soha nem gondolt arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója legyen: „a múzeumi főigazgatóság nem nekem való, ellenben a Közgyűjtemények Országos főfelügyelőségét gondolom magamnak.” (Napló 5. füzet 92.) Álma azonban sohasem valósult meg. 1943-tól ismét megerősödött a támadók hangja. A Magyarságtudományi Intézet 1943. márciusában tartott „A magyarság őstörténete” című előadássorozatára már meg sem hívják. Hívatlanul is résztvesz, de igazságtalannak érzi a vele szemben alkalmazott bánásmódot (Napló 5. füzet 41.) „A sok megalázással eddig sem igen törődtem, legalább is ilyesmivel a munkától nem tudták elvenni a kedvemet.” (5. füzet 55.) — írja naplójában. Egyre többet tépelődik saját emberi hibáin, „szabad-e nekem oly szigorú mértékkel ítélnem? Nem látom-e túl sötéten az embereket?” (Napló 3. füzet 88), fájlalja szókimondó, nyers modorát, meg azt, hogy „a véleményem ki van írva az arcomra” (Napló 5. füzet 46), de a támadók, a rágalmazók elevenére is rátapint: „irodalmi munkásságom körülbelül akkora terjedelmű, mint az összes, ma élő budapesti régészeké együttvéve. Ez az egyik legnagyobb bűnöm.” (Napló 5. füzet 63.)

1944. március 19-e, a német megszállás után Budapestről Dunaharasztiba költözik a Fettioh-család, majd az állandó bombatámadáso'k miatt KunszentmiWósra menekülnek. Itt kapja, kézhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter 67.2i72/a044.4.2. számú okiratát: „Hivatalosan igazolom, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum épületének, valamint gyűjteményeinek és könyvtárának megóvásával dr. Fettich Nándor főigazgatóhelyettest bíztam meg. Elrendelem, hogy családostól a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe költözzék. Ez a tisztviselő megbízásomból vállalta, hogy a háború minden viszontagsága között helytáll. Nevezett szolgálati helyét még a város kiürítése esetén sem hagyhatja el.”

Fettich Nándor, több kollégájával együtt 1944. szeptemberében beköltözött a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe és 1945. májusáig ott lakott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1944. áprilisában még nem volt főigazgatóhelyettes, erre csak 1944. július 18-án kapott megbízatást.

A bombatámadások következtében már 1944. őszén tűz keletkezett a Nemzeti Múzeum épületében. A Magyar Nemzeti Múzeum elnöke, Hóman Bálint a 261/1944. okt. 2-án kelt levelében mondott köszönetét Fettich Nándornak „az épület égése idején tanúsított példaadó cselekedetéért”. S ez csak a kezdet kezdete volt. A háború csakhamar közvetlen közelben tombolt. 1945. január 16-án a Nemzeti Múzeum épületénél megjelentek az első szovjet rohamcsapatok. A háború keserves megpróbáltatásai természetesen nem kerülték el a Nemzeti Múzeumot sem. Mindjárt 1945. január 16-án gyújtóbambáktól tűz támadt a múzeum hátsó udvarában. Bár előre felkészültek az ostrom idejére, elrejtve az ország legértékesebb múzeumának legféltettebb kincseit, váratlan nehézségek garmada tette próbára az idegeket és az emberi állóképességet. A kitűnő szervezőképességű, erélyes és oroszul tudó Fettich Nándor vette át a Nemzeti Múzeum irányítását. Nem egyszer tette kockára az életét ő is, mint a Magyar Nemzeti Múzeumban élő kollégái. A legfőbb felelősség mégis az ő vállát terhelte. Egyes múzeo- lógusok, megszegve a korábbi utasításokat, szobáikban hagyták az arany, ezüst, drágaköves ékszerek tömegét, amelyeket a harcoló katonák szétszórtak. Az irodák lóistállókká váltak, az „Éremtár úszott a lóganéban”. Fettich Nándor azonban éjjel-nappal mentett és vezette a mentést. „Muzeális tárgyak és roppant értékek -mindenfelé a földön, arasznyi magasságban, úgy, hogy járni sem lehetett köztük. Kerámiák, arany és ezüst tárgyak, gyűrűk, edények, ezüst tányérok és serlegek, tálcák...” (Grexa Gyula visszaemlékezése 1962. június 21-én.)

Csaknem minden értéket megmentettek. „A Fettich Nándor gondjaira bízott értékeknek a pincében semmi bajuk nem lett, azok hiánytalanul kerültek vissza a helyükre az ostromidők elmúltával. A Magyar Tudományos Akadémia is visszakapta

59