Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.
Most már megérthetik, miért kellett annyit várnom e levelekkel. Elegendő csupán annyit elárulni családom nemrég elhunyt tagjairól: három unokatestvérem egy nemzetközi puritán kongregáció tagja volt, két nagynéném magas- rangú tiszt az üdvhadseregben 'és főnökasszony az állatvédelmi ligában. Nagybátyám a szektások világszövetségének ügybuzgalmi bizalmija. Legidősebb (édes) bátyám a Dogma-rend birtokosa, húgom pedig emancipációs apáca, ki háromszor vetélt szeplőtlenül. Ezenkívül ügyvezető titkárnő több társadalmi szervezetben. Lehet, sokan megszólnak érte, hogy nem hoztam e levelek létezését tudomásukra, de a történelmi erkölcs és igazság nevében tettem. Nézzük most a harmadik levelet. „Galambom Eszthemek. Váliék vizze a föld, niljék meg az szikla, nagi repedéssében legiék csiszta táv, rus az embernek fija, ha én tégedet nem szebstlec, Est ki?! Etzen rustnyh stzen háboru(ság) nem én tógáimnak valló. Minden tagotskám vagi nagiobb tagom menne hozzád Esztice! Hódi nem érezd olly egyedül te magad teestét mostani férted és régi féried társaságában, egy födél alatt. Micioda situation! (Eztat szót itt tanultam idegen lovagoktul: situation (sic!) kimivelve térec haza megládd! Szóval mitsoda situation hódi te mind két férieddel egy fedél alatt gőzölögj, mitsoda feudalizmus (ezt is egy lovag monta). Hogy tudniillic elrabolta régi firjed, házába vive s uj férjed utánatok mene, ő is odatelepede és mostan neked szüvedet meg kell osztani minkét között. Hát ronda. T\saik menjec és házua. Apropos! Odaköltözhetek-é én is? Ezt ird meg szüem. Mert már bizton mondom, elhadom jó nejemet Cristint, kinek kilenc gjereket köszönök. Nem tudott vélem bánni, nyomorgata nászi éhségbe, nem keile néki ágy-ék. S ha meg kegyes vala s mégis engedé, hogy résen légben ékem ékessége, mm sok öröm vót bem. De Te más vagi! Üres, szeles bödönt, mely még esővíztől is lulcskos mán úgy kitakarodott ilyet hágy el emberfia, ha idejébe van esze a telt mézes bödönért, amelybe az méh is odgiüagad, az darázs hát még a dongólégy, kinek nagyobb az szőre s igy jobban marasztalja vendégképp az mézes gumi. (Lehet, hogy gumó). Hát errül most tsak ennyit, majd otthun. Ha meg királ nem hadja jóvá, hogy hadjam üt s tiged vegyelek, kint maradóé soldos vitéznek s hozlak magamnak idegenbe. Büdösünk s majd azt mondjuk idegen kerálnak, hodj az mi kiválunk minkjet rúsm nászúnként, hanem más okbul űzött el, hanem azért: nem néki akartuk a koronát. így jól mehet dolgunk. Kérded levélbe tüllem Dorotheát, mi van vele? Itt haliám, hogy megígeték mint boszorkant (striga), mert terjesztő róttam, hodj ketskévé tudott éngem változni, de ám még halállattá is viz alá. Hogy én nemtsak ketske, hanem kétségé is! Hát nem katzagás!? Megérdemlő hát az égetést, bár állítólag azon fán lobbantották, mit űk loptak uraságoktól erdőbül télviz idején. Máskor is. Nohát aikkor még ű atta nékik az tippet (ezt is idegen lovagiul tanullám, meg ezt a szót is éca, ezt meg benszülöttül.) Idj lopjon fát uraságtul! Még ű maga adja nékik szedi a fát törvénkezőknek az máglyához, a saját mágiához! Végzi helyettük az dolgot, enjivel is köniebb legyen az tűzgyújtás magfx alá. Elégette magg alatt a fát, mit lopott. Sors bonia! Vadj belesebben: irónia. A vigin még ki kerül, hogy kovát meg taplót is adott bakóinak, az pilises papoknak. Vagy más tüzszerszámot. Ám taplója lehetett az fárul 668
