Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Szőnyi-Virág Imre: Gaal Imre (tanulmány)
SZÖNYI —VIRÁG IMRE Gaal Imre Prológus. Mit is akarok én azzal az utolsó pillanattal ? Megfejteni a kissé gúnyos félmosolyt, azt a megfejthetetlent, amely a koporsója üvegablakán keresztül is látható volt? 1064. május 14-én délelőtt bizonyára kirítt a szokásos körúti forgatagból, fejedelmi járásával-tartásával is. Befordult a Dohány utca felé, s ott érte el az infarktus. A félmosoly talán az álruhás királyé. Élete első kiállítására készült éppen, a nagy áttörésre, diadalmenetre; pontosan tudta, hogy a készülődés ideje lejárt (negyvenkét éves ekkor), magánélete is reményteljes fordulatot ígér. Elmaradni látszanak mögötte a kenyérkereset kényszerű kitérői, oltárképek, freskók restaurálása, az Üttörő Áruház kirakatai, amelyek Gaal kamarakiállításai inkább, mintsem a kereskedelmi reklám követhető teljesítményei. Utolsó előtti napján még együtt utaztunk Kiskunlac- házáig, s meséli, hogy vörösrézből tervez Bánk bán-színpadot, s ruhákat is. Aztán már csak az a félmosoly. Párhuzamok. Kondor Béla kilenc évvel fiatalabb nála, s abban a pillanatban talán éppen tokiói kiállítására gondol, vagy a hazai kritikákat ízlelgeti, és összeszorítja a száját. Kérdőre vonhatnának: festő, Kondor árnyékában? Hát, igaz; Kondor művészete már a világ sarkait forgatja ki, Gaal „sikerei” pedáig még nem is a kiállító- termek, hanem csak a kis lacházi parasztház falát feszegetik. Ám Gaal is sértődötten hallgatná ezt az összevetést, mert ő a művészet ókori mintákra elképzelt köztársaságában egyetlen hivatalt érzett volna méltónak a maga számára: az első konzulét. Né- hányaknak felejthetetlen az a mondat, amellyel egy-egy festményét baráti szemlére bocsátotta: megkölykezett az Isten! A párhuzamot akkor sem hiszem jogosulatlannak, ha Kondor érezhette, „elvégeztem”, Gaalról pedig csak mi mondhatjuk, „elvégeztetett”. Nem puszta életrajzi adat mindkettőjük bensőséges viszonya a zenéhez, hanem mélyebb összefüggések felé mutat. Vagy véletlen lenne, hogy a festői ritmikában — elszakadva a metrum, a szabályosság, az ismétlődés világától — mindketten sajátos eredményekre jutattak? Gaail festményeinek beszédessége sem puszta epika (kissé felületesen epikus alkatnak is mondják), hanem költőiség, amely Kondor képeinek is fontos vonása. S bátortalanul 'említem meg, hogy Gaal is írt; bárcsak felidézhetném kallódó, veszendőbe ment verseit. 'Még egyetlen adat: Gaal utolsó éveinek is Doktor Faustus a bibliája. Mondanom sem kell, hogy ez a tény nem irodalmi ízlésük hasonlatosságát demonstrálja. Ennek az összevetésnek nincs végeredménye, de megérné a további vizsgálódást. Kondor megalkotta művét; Gaal hatalmas félbemaradott- ság s egy, már-már kirajzolódó jelrendszer ígérete. De a torzó továbbgondolható! Vélekedések. A Gaal-ról megjelent alig néhány lapnyi írást rosszkedvűen kételkedéssel vagy értetlenül lapozgatom. A Művészeti Lexikon szűkszavúsága még érthető; egy újabb kiadása valószínűleg adatokban is gazdagabb lesz és minősítésében is pontosabb. Egy halála után megjelent cikk (korszakot tárgyaló írás) csak azt tartja szükségesnek megjegyezni róla, hogy a „túlzott alkoholfogyasztás következtében halt meg”. A cikknek ez a mondata bizonyára többekben maradt meg, mint az ezt követő sajtó-helyreigazítás, ezért hadd Írjam le újra: nem igaz! De ha magyarázat kell, tessék: könnyednek hittük, pedig önemésztő alkat volt (nem önpusztító; mennyire szeretik ezt a kifejezést a hétköznapi edméncek!). Természettől fogva karcsúnak hittük, pedig kedves és konok hiúsága miatt alig evett. S hittük azt is, hogy munka közben csak ötven Munkást szív el, pedig sokkal többet. Folytathatnám, de inkább arról essék szó, 652
