Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Szőnyi-Virág Imre: Gaal Imre (tanulmány)

sorolódik Gaal festészete erre s amarra. A művészetek történetében az egyes, alkotókat szokás különféle irányzatokhoz, stílusáramlatokhoz kapcsolni. Ez könnyíti meg az idő- és térbeli tájékozódást. De a kortársainkkal e tekintetben óvatosabban bánnék, mert esetükben az ilyen besorolásnak egyrészt még kevés távlata van, másrészt az izmusok és stílusperiódusok koordinátarendszerét sokak hajlamosak értékmérőnek is tekinteni. Gaal esetében is történik ilyen — nyilvánvalóan jóakaratú — kísérlet. Művészetének olyan történeti és stílusfolyamatosságot tulajdonítanak, amely csak annyira igaz, mint bárki másra, vagyis hogy stúdiumai alatt — előbb vagy utóbb — meg kellett járnia a festészet egész genezisét. Ennek dokumentálására szegényes anyag vagy éppenséggel semmi sem maradt. 1966 táján önvizsgálatának, művészi és emberi megrendülésének a korábbi stílusgyakorlatok’ is áldozatául estek. Bárhonnan eredeztetjük is művét, s beszélünk festői példaképeiről, a reneszánszdói századunkig íveltetni pályáját túl nagy ívű szivárvány. Az itt bemutatott anyagban azért hadd irányítsam rá a figyelmet az 1954 körül készült, rézkarcot imitáló Gyermekjátékok című toll- rajzra, s a hatvanas évekbeli Vázlat a Gyermekjátékok sorozathoz című darabra. Első pillantásra is feltűnő a különbség. De nemcsak azért említem. Ez a sorozat 1954- től kezdődően évente több darabbal gazdagodott, Gaal önkritikus pillanatait is túlélte, s a legalkalmasabbnak látszik belső fejlődésének követésére. Gaal szürrealizmusáról szólva: a lényegében 1960 és 1964 között megalkotott mű uralkodó vonása. Azonban helyre kell igazítanom azt, amit nemrégen — megkérdezésem nélkül — a toliam alá adtak: hogy ez Gaal „választott stílusa”. Olcsó játék lenne mondanom, hogy nem a festő választja stílusát, hanem a stílus a festőjét. De nem; csak annyit akarok megjegyezni, hogy Gaal így látja a világot. Választása abban állt, hogy tudomásul vette ezt; nem keresve a közönség kegyét, sem pedig hivatalokét, ítélte önmagát magányra. Ebben is Kondor társának, rokonának érzem.

Honnan, hová? Néhány évvel ezelőtt egy vidéki kiadvány a Soroksári-Dunaóg festőjének titulálja. Ami igaz, igaz, jó néhányszor átúsztuk a Dunát, dinnyét, gyümölcsöt lopni, néha a mártoni csárdáig is eljutottunk, de ez halála után már nem büntethető S hogy állunk az erzsébetiséggel? Ezt születési anyakönyvi kivonata és a külvárosi ihletésű rajzok (például a Merengők-ön kívül az itt nem közölt Szerelmes asszonyok)

653