Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Csorba Géza: Bartha László kiállításának megnyitása a Vigadó Galériában

ezeket a kis remekműveket a mívesség erényétől. Ellenkezőleg: ezzel is azt kívánom mondani, hogy minden, amit a festés, a rajzolás mesterségével el lehet érni, elidegeníthetetlen stílussá, meggyőző művészi nyelvezetté érett bennük.

Miről mesélnek tehát, s milyen távlat bontakozik ki belőlük? Némelyiken nagy, színes foltokat látunk, amelyek lehellet-finom pókháló fonállal vannak összebogozva, másokon apró színes villanások tűnnek föl, mintha a csillagok pirosba, kékbe, sárgába öltöztek volna. Itt egy hideg, szürke, opálos fényű tükör-szobában érezzük magunkat, amott keményen csillogó üvegkockák börtönébe zárva talán színekké varázsolt mesebeli lények szomorkodnak. Vannak itt nagyonis határozott, fenyegető, fekete négyszögek, csupa fényből szőtt, pasztellsárga környezetben és vagy egy tétova, botladozó, piros ecsetvonás, nagy messzeségben lévő halvány háttér előtt, ami meg olyan, mintha a tűnődés festői grafikonja lenne. Vannak aztán konkrétabb terek is: napsütötte dombok és csillogó jégtükör; emberi építmények, boltívek, régi kultúrák faragott kövei és kupolák, amelyek keleti tájakra visznek és van egy klasszikus mívű rajz, amelyen színes lim-lomok árasztják el a legtisztább latin harmóniát.

De mire jó diribről-darabra szétszedni egy jól szerkesztett világ motívumait? Mindegyik lapon van valami, ami határozottan összefogja, s csaknem mindegyiken, ami egyetlen pont felé tereli őket. Ezen a ponton a képek sűrűbbé válnak és egyre mélyebbre, távolabbra vezetik a szemünket, mintha egy örvény a jelenből a múltba, a térből az időbe sodorná át elemeiket. Ha nagyon pedánsak lennénk, feltehetnénk a kérdést, vajon valóságos terek ezek? A válasz is egy kérdés lenne: hát az emlékeink — nem valóságosak?

És ha ennek az igazi megnyitó beszéd helyett eldadogott, rövid meditációnak a végén ez a kérdés is felmerülne, hogy minek is nevezzük azt a csodát, ami e kiállításon körülvesz bennünket, azt mondanám rá: ablakok ezek, megannyi csodálatos ablak, az emlékezés varázsablakai.

Kiállítása alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntőm Bartha László festőművészt, megköszönöm az élményt, amit termékeny tehetségének újabb remekeivel nyújtott, és további munkájához jó egészséget kívánok.

651