Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Horváth Péter: Egy írógépszerelő megváltozik (elbeszélés)

— Csak előre — mondta Marik. A sofőr egy viccbe kezdett. Marik nevetett a viccen, majd azt mondta: — Itt jó is lesz.

— Végeztünk? — csalódott sofőr-pofa. — Tizennégy forint.

— Harmincból — Mondta Marik, s zsebregyűrve a visszajárót, kilépett az egyre jobban zuhogó, őszi esőbe.

Megebédelt, kihasználva a közétkeztetés áldásait a Centrál büfében, sorbanállva, választva, fizetve, fogyasztva, emésztve. Nos. Szabad a délután. Szabad, szabad, szabadság! — Ismert köszöntés történelmi időkből. Szabadság, szabadosság — ellentmondó tartalmú szavak, miként azt jól eszébe vésték, okítva, pártfogólag. Régi tanárja — egy pillanatra felködlött a tétova emlékképek között: hitler-bajusz, sörte - haj —, Na, Marik, maga vadmagyar, hajat levágatni, hosszú, túl hosszú, megértve?! Levágatta, annak idején — középiskola. A tanár úr a történelem nevű tantárgy oktatója volt; negyvenötben véget ért a magyar történelem a tanmenet szerint. No, vadmagyar, mikor volt a mohácsi vész? Volt. Nagy vész volt. Törökök jöttek, öt török, öt görög, hány ember? Node kell még szerb-húsz, öt-cse’! Nemzetiségi kérdés, esőben. Szabad a délután. Aha. Ki kéne menni nagyobb fiamhoz, egy óra busszal. Mire kiérek, már hazajött az óvodából, gyermeki munkahelyéről. Tanultunk verset: szendereg a robogás, apu! No persze gyanakvóan ejti ki e szót a gyermek, igaza van neki, szegénynek. Ott lett hagyva a legnagyobb szarban, anyjával együtt. Felelőtlen!, — hangzott a vád, noha senki se mondta ki. Másik nő jött, új születés, szociálpolitikai szabályzók segítik népességünk helyes irányú paramparamm. Kiért a busz- pályaudvarra. Bámészkodott. A csillogó, panorámás járművek be- s kiálltak a kocsiállásokról. Repülőtér. Nem csak a könnyű dolgok képesek repülni. Apu. Nem tudok sírni, mert röhöghetnékem támad, de nevetni se, mert sírni kéne. Patt. A sakk, uram, királyi játék. Patt: se erre, se arra. Pedig vannak, igenis vannak utak. Mind megjelölve, kiírva minden szám fölött a végállomás. Megérkezési lehetőség. Inkább haza? Jó így, mozdulatlanul, az esőben, amely nem mos le semmit. Az ember belülről piszkos. Alkohollal! Uram, próbálkozzon alkohollal, vagy ölmeleg akollal! Is-is. Ez a társadalmi gyakorlat. Ellenőrizhetetlen feltevés, lássa be, fiatalember! Készségesen! — vigyorgott Marik, s nem szállt fel a távolsági buszra. Haza — döntötte el. Vagy egy baráthoz? Un amico. Egy idegen nyelv — no, ez is kimaradt. Ahány nyelv, any- nyi ember az ember. Közmondásvadászat, öröklődő népi bölcsesség. Ki korán kel, aranyat lel. Ki kel — ki kell. Here — az vagyok. Termékenyítem a terméketlen időt. Micsoda magasság, szédületes! Vagy egy moziba inkább? Problémaérzékeny mai magyar filmalkotás. No nem. Krimi? Azazhogy üldözés két autóra? Hamm, bekapta. Rendőr — rendbontó. Két pólus, egymás munkaadói. Társadalmi ejnye-bejnye. No persze közben jó nők, szép ruhák, torz mosolyú maffiózók, kemény öklök, lehetőleg némi tenger, előkelő hotelek, éttermek, boltok. A kurváknak megbocsátunk — áldozatok ők. Nix mozi, ma nem. A kislány, onnan a lyukból, aki nem lakkozik, az biztos beülne akármelyik filmre. Szép az Alain Delon. A kislány. Piszkafácska, Sep- rűcske királylány. Remélem, nem éri baj. Ha áthúzna is az a vacak gép, nem élet- veszélyes. Nem lehet az. Az élet veszélyes. Szóvicc. Író- és irodagépszerelő. Szép szakma, nem? Bár, habár... gondoljuk csak meg, jó Marik uram, voltaképpen a gyűlölt adminisztráció kiszolgálója vagy. Adminisztratív eszközök e a fegyverek? Huhhh! Adminisztráció — szükséges az egyeztetés, s az ellenőrzés okán. A kislány, ott a gépnél. Bájos pofa. Mennyire más, mint mondjuk Ágota, a felvilágosult nemi életével. Seprűcske — elvarázsolt királylány. Csak nem ettem valami rosszat? A háborgó gyomor tévútra vezérli a vezérlést. Tessék: bizonyítottnak vehetjük az anyag felsőbb- ségét a szellem fölött. Rossz emésztés — tévutak a gondolkozásban. Esik az eső, mint az életszínvonal. Fellengzős hasonlat, jó Marik uram. Varga, a kaptafához! A kislány, Seprűcske-Piszkafácska még biztosan stencilez, majd átoson a munkásszállodába, szatyrát a szabályzat szerint kitárja a portás árgus szemének. A rendészek isznak, rendszerint. Hm. Fent levetkezik, ó, nagy isten, soványka bájait bámulják majd a tus rózsái, a víz megöntözi, forróvíz, bőrpiros bőr, a szalmahaj nylonzacskó alatt, este disco, sörös-fiúk félreérthetetlen unszolásai. De hol? De hol? Egy szerelmessel kevesebb a szerelem. Stencilez a drága. Holnap csak ül. Mit vehet a prémiumán?

I

635