Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - László Gyula: Ízisz újra bevonul Szombathelyre. Majthényi Károly szoborcsoportjának leleplezéséhez
Nagy az öröme, de nagy az aggodalma is a régésznek, aki nemcsak hangulatában ismeri, hanem valóságában kutatja a múltat. Előveszi Apuleius „Aranyszamará”-t, amelyben pontosan megtalálja egy ilyenfajta ízisz körmenet leírását. íme egy részlet: „Most a titkos szentségekbe beavatott minden rendű, minden korú, lenruha hófehér fényében tündöklő férfiak és nők áradata hullámzik el: a nők illatszertől nedves haját átlátszó fátyol fedi, a kopaszra nyírt férfiak koponyájának fehérsége kivillog. A magasztos vallásnak ezek a földi csillagai bronz-, ezüst-, sőt aranycsörgettyűikkel élesen csendülő csilingelősre zendítenek...” Gyönyörű megelevenítése az ízisz tiszteletére rendezett menetnek. Nem hiányzott ebből a nevettető sem, de a vigalom nyomán ott lépkedtek a beavatottak, a főpap, s ott viszik az isteneket. Az ellentétekből összeszövődő ünnepi menet valóban emlékezetes lehetett mindenkinek, aki láthatta. Ez tűnt el a múlttal együtt Szombathelyről, csak az ízisz szentély romjainak szürke betonrengetegbe foglalt kövei és oszlopai maradtak napjainkra. Sivárságuk semmit sem őrzött meg a misztérium fenségéből, amelynek részletei titok alatt vannak ugyan, de tudjuk, hogy a beavatás utolsó foka „a győzhetetlen Ozirisnek, a nagy istennek, az istenek felséges atyjának titkos tisztelete” volt. Kellett az Izeumhoz egy emlékmű, hogy elénk idézze az ünnepi menet szépségét. Majthényi Károly szoborcsoportjának menete csak nagyjában rímel az egykorú színes leírásra (hiányoznak a borotvált fejű férfiak, a fátyolozott nők stb), de a régésznek még további észrevételei is lehetnének. Ezek rövidre fogva a következők: nem messze Szombathelytől, Egyeden (Sopron megye) került elő egy kincs, amelyen csodás egyiptomi ötvösművész éppen ízisz tiszteletét ábrázolta. E kincs kecses korsója illett volna a menet második nőjének kezébe. További aggodalom: az egykori Sabaria nagy kövekkel kirakott útjait a régészeti feltárások nyomán láthatjuk a Romkertben, nos az egykori ízisz menet is ezeken a köveken lépdelt, a szobrok alá azonban semleges alap került. Még az is eszébe juthatna az aggodalmaskodó régésznek, hogy nem fokozta volna-e a jelenet archaikus hatását, ha a bronz szobrok szemét ugyanúgy kagylóból és színes kövekbő rakták volna be, mint az ógörögök? Ám az efféle aggodalmakat elhallgattatja az, hogy Majsthényi Károly monumentális igényű, kitűnő alkotással gazdagította Szombathelyt: a romok közé megjelenítette a testet öltött ünnepet! Ez „bocsánatossá” teszi mindazt, ami a régészt töprengésre késztette: végül is a művészi igazság győzedelmeskedik és a város egy szépséges árnyalattal szebb lett, mint volt! 54
