Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Horváth Péter: Egy írógépszerelő megváltozik (elbeszélés)
ki, ezek ruhafotók, manekenfotók, divatlapba, ott igenis a ruhák a fontosak, na erre kinyitotta a száját, egyébként a szája egész jól néz ki, na, azt mondja ezzel a jólkinéző szájával, hogy az ember akkor néz meg egy ruhát, ha jó nő viseli, meg hogy a tekintet fontos egy manekennél és nem a mellbőség, ó, ez nem tudja hol él, képzeld, elcipel engem valami haverjához, csak fél füllel figyeltem, azt mondja neki, ő nem hajt a pénzre, elég ha annyit összeszed ami kajára elég, meg arra, hogy legyen mit felvennie, na, arról is beszélhetnénk, hogy miket vesz ez magára, fogalma sincs arról, hogy mi a huszadik század, na és a legjobb, te, Arany-nudlikám, ezt képzeld el, nem tudta, mi az a Cápa! Visz engem a Balatonra, tudod, napoznom kellett a gumimatrac-reklám miatt, szóval mondom neki, álljunk meg a Cápánál, az egy európai hely, persze hogy nem állt meg, ez nem hajt át a záróvonalon, a Balatonon meg kivett egy dióhéjnyi csónakot amiben nem lehetett napozni, mert a vitorla mindig árnyékot csinált, a pasas meg vigyorgott, ismered azt a mongol-idióta vigyorukat, mintha legalábbis a hetedik menyország felé tartanánk, pedig ezek a második után is hálamisét mondatnak, ha bírták odáig. — Szeplőre — szólt közbe Ágnes —, ezt is felírom. Petrezselyem (3 napig alkoholban áztatni) apróra felvágni, majd torma, palástfű, libapimpó, kamillavirág — mindent áztatunk, majd növényi olajjal elkeverjük. — Hogy mégis miért? — tette fel a szónoki kérdést a hölgyvendég az írógépszerelő szemébe nézve. — Nézd, Arany-punkedlim, nekem még van három évem, három évig még szép vagyok, nekem elég egyetlen mozdulat és hetvenen sorakoznak, falkában jönnek, mint a kankutyák, igaz, hogy az egyiknek felesége van, a másiknak gyereke, a harmadiknak mindkettő, a negyedik a munkájának él, ismered, hogy micsoda micsodákat bütykölt meg a micsodákon, neked meg bólogatnod kell, mintha értenéd, vagy érdekelne, nehogy ő nézzen hülyének téged, szóval van még három évem, azalatt mindent ki akarok próbálni, még az ilyen pasasokat is, aztán úgyis felkötöm magam, vagy persze nem úgy, a kötélen felpuffad az ember, kék lesz a nyelve és összeronditja magát, hát én nem szerzek ekkora örömet senkinek, kimegyek inkább az erdőbe, beveszek egy kiló gyógyszert és lefekszem egy mogyoróbokor alá, mint Csipkerózsika, de addig, Édesem, én tudom, hogy az ember szerelemre született, minden más ostoba maszlag, lehet, hogy felszedek magamnak egy olajsejket, el tudod képzelni, édesem, milyen jól állna nekem a Vörös Tenger? — És szappan helyett — jegyezte a papírra Ágnes —, unguentum Emulsificans Nonionikum. — Koszi, és kefélj meg, szívem, hogy ragyogjak! ^ — Olyan különös — suttogta az írógépszerelő, miközben az összekeffr arcból reápislogó szemekbe nézett, noha szavait Ágneshez intézte, ki éppen rágyújtott egy illatos cigarettára, és a füst bodor-bodor karikáit bámulta —, olyan különös, valahányszor elmegyek tőled, úgy érzem, mintha egy évet öregednék. — Talán azért érzed ezt — vélte Ágnes, Ágica cica, — mert mostanában valóban évenként keresel meg. — Lehet, lehet — mélázott az írógépszerelő, s tekintetét hagyta végigszaladni a sminkespultra kirakott tűkön, tégelyeken, angyalszerszámokon, valamint Ágnes hirtelen öregnek tetsző bájos macskapofiján. — Majd jelentkezem. — Könnyű csókot lehelt Ágnes érzékeny fülcimpácskájára, s leszaladt a falépcsőn az üzlethelyiség alsó traktusába, odaköszönt a fésűkkel zsonglőrködő feszes ölű fodrászlányoknak, s kilépett az ajtón, amely csengetett, mint egy álom. Megtorpant kint a bolt előtt. Beleszagolt a benzinszagú légbe; tétovázott: merre is? Rágyújtott, hogy húzza az időt, az édeset, amelyben még semmi nem döntetett el. Mit is? Mit is? Félfordulattal bepillantott az üvegajtón. Ágnes lemosolygott rá, s kefélni kezdte a hölgyvendég szőke szikrákat szóró haját. Elmúlt, elmúlt, mondja magának az írógépszerelő, s ballagni kezd a járdán, lábai viszik. Az óraműves boltja előtt megáll, bámulja a kirakatot: órák ketyegnek, másodpercekre szabdalva az időt. Májusban született, a BIKA jegyében. Ágnes szerint a BIKÁK lobbanékonyak, kitartóak, szerelmes természetűek, fogékonyak a művészetek iránt, kiváló gazdasági érzékkel bírnak, sikeresek, bár kudarcok és csalódások is érhetik őket. A kínai horoszkóp szerint viszont TIGRIS vagyok — töpreng az írógépszerelő, miközben a ki626
