Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VII. "Stádium"

píthaitnónk, hogy ez a vádirat felette „vérszegény”. Nincs benne egyetlen pont, mely felségsértésre, összeesküvésre vagy bármi olyan cselekvésre utalna, ami az állam- rend ellen tör, azaz: ami miatt bárkit is le lehetne tartóztatni s perbefogni. A hét- személyes tábla azonban — felső Utasításra — lefolytatja a törvénytelen eljárást, az ítéletindoklásban azonban, az országos tiltakozás miatt, már nem szerepel sem a felségsértés, sem az összeesküvés — az elsőrendű vádlott, Lovassy László mégis tíz év várfogságot kap. Milyen indokkal? „A vádlott minden törvényes renddel ellenkező, romlott erkölcsű s minden társadalmi renddel ellentétben lévő veszedelmes elveket és véleményeket ápol.” Az nagyon valószínű, hogy a hevestermészetű fiatalember a vallatás gyötrelmed alatt, ahogy ma mondanánk: begoromlbuit, és olyanokat vágott kínzói fejéhez, amiket esetleg maga sem gondolt komolyan — és a hatalom célja éppen ez volt! — de akkor is: elvek és vélemények alapján 10 év fogság?!

A hatalom félelemre és meghunyászkodásra számított, amint az a Martinovich- per után történt. Csakhogy most más következett: nőtt az országban a felháborodás, gyülemlett a harag, és ezt csak tovább fokozta Wesselényi elítéltetése — hanem az általános izgalmat Kossuth Lajos 1837 májusi letartóztatása okozta.

A diéta megnyitásakor éppen harminc éves fiatalember egy Zemplén megyei főrend személyi képviselőjeként került Pozsonyba, s mikor az ülésszak véget ért, az 6 küldetése, s ezzel apanázsa is megszűnt. Ekkor döntenek úgy barátaival, hogy nem megy vissza Zemplénbe, hanem igenis Pestre, aholis az Országgyűlési Tudósítások mintájára kiadja a Törvényhatósági Tudósításokat, azaz, beszámolókat a központi megye életéről, közgyűléseiről, vitáiról. Már az sem bizonyos, hogy a kormány ezt elnézte volna, ráadásul Kossuth levelezőket talált az ország minden részében, s így a Tudósítások mihamar nem Pest megye, hanem a „két hon” ügyeinek vitafóruma lett. Egy szóm ára négy krajcár, s hamarosan több az előfizető, mint a pozsonyi kéziratos újságra. Kössut hbeszerez egy kőnyomatost — és ez adja az ürügyet a rendőri beavatkozásra: elkobozzák. A radikálisok megbeszéléseket tartanak. Kossuth Lajos úgy véli, hogy szilárdan és nyíltan protestálni kell; dühös és merész kijelentéseket tesz. Egy megbeszélésen Széchenyi is jelen van, s kifejti: Kerülni kell a nagy és nyílt konfrontációkat, mert a kormány most láthatólag ilyeneket akar provokálni — de kerülni kell különösen, mert gyengék vagyunk, s a hatalom, ürügyekre hivatkozva, nagyon könnyen elveheti tőlünk még azokat a reformlehetőségeket is, miket eddig kivívtunk. Kossuth viszont a nemzet és az egyén önbecsülésére hivatkozik. Széchenyi kifejti, hogy a politikai kompromisszumokban olykor még a becsületet is fel kell áldozni — de mert erre ő sem képest, ezért javasolja: meg kell előzni a helyzeteket, melyekben a becsület kerülhet szőnyegre!

Ez olyan tipikus „széohenyiáda”, amit már nem először hallanak tőle politikai elvbarátai — s amivel mindig egyedül marad. Hiszen már az országgyűlési ifjúságot is többször intette nagyobb megfontoltságra, de a lelkes fiatalok csak csodálkoztak: éppen 6 mond ilyeneket, a nemzeti reformeszmék atyja?!... Aztán, mikor a le nem tartóztatott s el nem bújdokolt, de azért megrovás alá eső fiatalok meg azok szülei megbocsájtűsért kezdenek kilincselni, akkor dühösen jegyzi be naplójába, hogy ő szégyenli magát helyettük, mert ha egyszer megtettek valamit, akkor vállalják a következményeket,. ne alázkodjanak meg!... — Azaz, itt rátaláltunk valamire, aminek segítségével kitapogathatjuk, hogy miként, miért is kezdenek divergálni Széchenyi és a radikálisok véleményei, elképzelései.

Széchenyi István éppen akkor, a harmincas évek közepén jut népszerűsége, tekintélye, befolyása — majdnem azt írtam hogy: hatalma — csúcsára. És ez mintha százszorossá fokozná munkaképességét: az országgyűlés dolgainak szemmel- tartása mellett levelezésben áll a magyarság minden részével és rétegével. Kér, tanácsol, felszólít, ösztönöz, csendesít — s még. arra is jut ideje, hogy a bukovinai székelyek magyar papot kaphassanak; a szándék azonban megtörik Vatikán és Bécs közömbösségén meg Bukarest ellenállásán. Közgyűlésekre megy, üdvözlésekre válaszai, napirendekhez szól hozzá Pozsonyban, Pesten, Budán, Sopronban, Temesváron, Gyulafehérváron, Szegeden. Dessewífy Aurél írja Petrisevich Horváth Lázárnak 1834 XI. 6-án, hogy a következő héten a pesti színház dolgában lenne ülés, csak47