Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)

hárman avahitgairde költőknek tekintik magukat, a jelenkori avantgarde strukturális, valamint szemiotikád jellegű fcísérüietezéséniek hívei, munkásságukban előbb a nyelvi struktúrákat konstruáló „szövegíródalom”, majd a vizuális ás tipográfiai jellegű szemiotikái experimentalizmus érvényesült.

Papp Tibor (1936) Tokajban született, a debreceni gimnáziumban tett érettségi vizsgát, 1956 telén került nyugatra, néhány évig a belgiumi Liége-ben tanult, tagja volt a Dialogue című belga irodalmi folyóirat szerkesztőségének. Párizsba költözve 1962-ben — Czudar D. József, Márton László, Nagy Pál, Parancs János, Pátkai Ervin és Szakái Imre társaságában megalapította a Magyar Műhely című irodalmi és művészeti folyóiratot, amelyet 1978 ólba Nagy Pállal és Bujdosó Alpárral együtt jegyez. 1964- ben a Magyar Műhely kiadásában jelent meg Sánta vasárnap, 1968-ban Elégia két személyhez vagy többhöz, 1971-ben pedig Vendég szövegek című kötete. Az elmúlt évtizedben egy kötetre való „szöveget”, illetve „vizuális költeményt” adott közre a Magyar Műhely hasábjain.

Korai költészete szívós művészi önkeresésről tanúskodik, sorra tanult Weöres Sándor, Nagy László és Juhász Ferenc költészetétől, utóbb a modern francia líra mestereitől, kivált Henri Michaux-éól, René Chartái és Francis iFomge-tól. Nyitott szemmel tájékozódott a megnyíló idegen világban, egyszersmind őrizni próbálta ifjúságának hazai emlékeit, elégifcus érzéssel vetett számot tapasztalataival, „szünrea- lisztikus” к ép töredékekben próbálta kifejezni zaklatott közérzetét. Világképére az cgziszbencialisiták .bölcseleté, költőd nyelvezetére a szürrealisták szabad alakítása hatott: verseiből kiszűrt minden leírásit, minden életrajzi utalást, arra törekedett, hogy költészete a „világba vetett” emberi lét tükre legyen. Az emigráció a lélek természetes állapotévá vált, a párizsi magyar költő valóságos „senkiföldjén” találta magát, úgy érezte, sivatagban vagy labirintusban keli tájékozódnia. A személyiségnek az a feltétlen függetlensége, amelyre rátalált, két arcot mutatott: .egyszerre jelenített szabadságot és kiszolgáltatottságot, minden köteléket eloldozotit, egyszersmind védtelenné vált az emberi létezés gyötrelme» kihívásai előtt. Erre a kettős helyzetre és tudatira olyan költemények utalnak, mint a Forgó égtájak vagy az Esküvő a vízben. A teljes elkötelezettség 'és a folytonos önkeresés feltételei között maga a költészet kapott különleges szerepet, a szorongásos félelem, az idegenben, 'érzett árvaság, a közönyös létben érzett magány .az alkotó munkában talált orvosságot. Az idegen világba vetett magyar költő számára az „élet” a „költészettel” lett azonos, a versben kereste létének értelmét, egyáltalán a versben akarta megvalósítani önmagát, .Ezt a meggyőződését fejezi ki Sánta vasárnap, dilative Orpheus zaklatása című versciklusában.

Ettől kezdve a költészet, pontosabban maga a nyelv került Papp Tibor gondolkodásának és tevékenységének fékuisizáiba. Munkássága korábban Heidegger szellemi vonzását követte, most Wittgenstein útjára tér: már nem arra törekszik, hogy önmagáról vagy az 'emberi létről képet adjon, hamiam arra, hogy számot vessen a nyelv természetével s alkotó módon tegyen kísérletet a nyelvi 'kifejezés lehetőségeivel', kísértse mag ennek a kifejezési rendszernek a határait. Érdeklődésének terében?, már nem a költészet, hanem a nyelv, általánosabban a szemiotikái rendszer áll; gondolkodásának átalakulásával ját együtt írói munkásságának újabb fordulata. E fordulatot jelzi Renié Ohar Ncms tömböm című versének „szeriális” fordítása, amely lényegében a költői parafrázis eszközével ai.a)kít ki érdekes képi és nyelvi halmazokat. A költő, ennek a felfogásnak megfelelően, szerkesztő és rendszeraillkotó műveletekkel foglalkozik, a szavak mögött rejlő képzetek, a költeményt alkotó nyelvi struktúrák mérnöki konstrukciójára tesz kísérletet. A francia lírai szemiotikái tőre kvéssirői: Michel Deguy, Denis Roche és Jacques Roubaud lingvisztikái jellegű szövegkonsitrukcióiitól tanul. Már nem „verseket” hoz létre, hanem „szövegeket”, sőt „vizuális költeményeket”, amelyek a nyelv lexikai és grammatikai alkatrészeinek felhasználásával konstruálnak személyes jellegű jelrendszereket, illetve a tipográfiai elrendezést, a vizuális ábrát, a nyelven kívül jeleket is 'bevonják a 'konstrukció elkészítésiébe. A Vendégszövegek, a Közlekedő edények, a Műszerek, órák, jelzőkészülékek, lékek címet viselő „szövegek”, illetve „vizuális költemények” sajátos rendező

563