Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)
ilyen bűvület elkapott, az nem tud menekülni tőle, amíg mindent, amit ott lekötve lá.tott, fel nem oldott; amíg mindennek, ami ott némaságba fagyva maradt, hangot nem ad. Az új világ új stílust is kíván. És reám nézve mindig az volt a probléma, hogy mentői teljesebben, mentői mélyebbről felszínre hozzam a lelkem- be tükröt verő világoknak a hangját.” A riporter itt közbeszól: „Nem állom meg, hogy ne figyelmeztessem Révész Bélát: mindaz, amit idáig mondott, az expresz- szionizmusnak világos és tartaléktalan meghatározása. Amit ő belső ösztöneinél fogva huszonöt év óta keres és megvalósít, az manapság legújabb program, napirenden levő irodalmi divat.” Ez az interjú talán arra is fényt vet, hogyan, miért figyelt fel Kuncz Aladár a József Attila költészetére — éppen ezekben az években. (A fennmaradt egyetlen József Atti- la-levél Kunczhoz 1928. április 25-ről már korábbi kapcsolatra, barátságra utal!) 35. A német expresszionizmus után. EH 1930. 538—539. A (k) szignó Kunczot sejteti, különösen hogy a beszámoló egy francia lap (Le Gorrespondant) cikkére épül. 36. Bolsevista költő öngyilkossága. EH 1930. 625—626. A (k) szignó azonosítását itt is a francia (Mereure de France), illetve német (Slavischa Rundschau) forrásra utalás könnyíti meg. Kunczra árulkodik a cikkben előforduló „közszólamok” kitétel is, hiszen 1925-ben éppen Közszólamok veszedelme címmel válaszolt Dakosz Lászlónak egy nyilatkozatára az erdélyi irodalomról. 37. EH 1930. 78—79. 38. Kádár recenziója szintén alátámasztja az „európaiság és regionalizmus” tételt. „Nem véletlen — írja —, hogy Lucian Blaga, a rendkívüli filozófiai műveltségű költő, közvetlenül a román népművészetben gyökerezik, amelynek forrásaiból meríti erejét. Az ember a havasok tetejéről leszál a völgybe, kimegy a nagyvilágba, hogy aztán éretten, bölcsen, látó szemmel megint visszatérjen az eredethez, az eredet fölé.” EH 1930. 85. 39. EH 1930. 81. 40. Mintha a Helikonra is érvényes kritikát olvasnánk a beszélgetésben: „Babits a kritikai rovat vezetését vállalta. S e részben — úgy lehet — lesz is változás. Ha valamit kifogásolt Babits a régi Nyugatban, az volt, hogy nincs benne elég széles tere az igazi kritikának. Osvát nem termelt ki kritikusokat. Akik a Nyugat Figyelő-it írták, — többnyire maguk is írók — csak a maguk érdekes (külön-) véleményét adták, amivel szemben Osvát nem érvényesítette — az irodalomtermelésben oly szigorú — szempontjait. Esett erről szó régebben is.” EH 1930. 90. 41. HSzCL I. 217—218. 42. Fiatal magyarok. Vallomások és vélemények a magyar irodalom hivatásáról. EH 1930. 21. — Az ankét irodalomtörténeti ismertetését, főként irodalompolitikai értelmezését — különös tekintettel a jugoszláviai résztvevőkre — lásd: Dornogits Béla: Négy ország magyar írói a magyar irodalomról. Az Erdélyi Helikon 1930-as ankét ja. Különlenyomat a Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 1975. decemberi számából. 43. I. m. 21—22. 44. I. m. 22. 45. I. m. 23. 46. I. m. 26. 47. I. m. 24. 48. I. m. 29. 49. U. O. 50. I. m. 30. 51. Kántor Lajos: A hiány értelmezése. Korunk, 1980. 3. 52. Reményik Sándor: Megyei szivárvány. EH 1930. 97—98. 53. Bányai—Baumgarten László: Francia egyetemi ifjúság. EH 1931. 3—5.; Dr. E. Kolbenheyer: Németország diáksága a háború után. EH 1931. 6—7.; Prof. Giacomo Bascapé: Az olasz egyetemi ifjúság szervezetei. EH 1931. 8—9.; Weöres Gyula: Diákmozgalmak Svéd-, Finn- és Észtországban. EH 1931. 10—11.; T. Rebreanu: A romániai diákság. EH 1931. 12—13.; Borsodi Ferenc: Jugoszláviai egyetemi ifjúság. EH. 1931. 13—14.; Jancsó Béla: Az erdélyi magyar ifjúság problémáiról. EH 1931. 15—17.; Vernon Duckworth Barker: Az angol egyetemi ifjúság. EH 1951. 133—137.; Dr. Walter Mans: Lengyel diákok. EH 1931. 137—138.; Kessler—Balogh Edgár: A magyar ifjúsági mozgalmak Csehszlovákiában. EH 1931. 139—141.; Ifj. Papp Géza: A mai magyar fiatalság problémái. EH 1931. 291—294. 54. „Most, amikor új év kezdetén az Erdélyi Helikon a legfiatalabb nemzedék képviselőinek együttes fellépésére engedi át majdnem egész terét, a jövőre való szimbolikus utaláson kívül egyebet nem akar, minthogy bepillantást nyisson a legfiatalabb nemzedék leikébe. Valamelyes erőpróba ez, amelyet lehet már kritikus szemmel is nézni, de amelynek igazi távlatot csak a jövő elképzelése ad.” EH 1931. 1. — Ebben a számban is a lírai alaphangot egy Szemlér-vers üti le (Vajon mi készül? . . .) — s az apokaliptikus dübörgést, a tétovaságot, a vad kérdőjeleket visszhangozza „e rettenetes zavarban”. 554
