Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)
helikonista a fűben” (a Temesvári Hírlapban: „hallgatással óvatoskodnak”). —Károly Sándor vitacikkén (Nézzük hát: ki a gyáva? Brassói Lapok, 1929. november 10.) ugyancsak érezni a mellőzöttség miatti haragot. Erős túlzás tehát (Franyó és Károly Sándort tenni meg erkölcsi mércének Kós Károllyal, Moherrel — és Kuncz Aladárral szemben, ahogy ezt irodalom- történeti szándékú tanulmányában Tóth Sándor tette, közel fél évszázaddal a vita után. 23. „Nem tudom, Te onnan Vásárhelyről lá- tod-e, de itt már megállapítható, hogy a csatározások minden vonalon megindultak. Bizonyára a Korunk is bele fog dörögni nagyágyújával. A Helinkonban is jön megint két hozzászólás, ami újabb vitára adhat alkalmat. Tehát még nagy kilátásaink lehetnek. Egyes tünetek már itt is, ott is jelentkeznek, amelyek külön hozzászólásra alkalmasak volnának. Így az egész gyávasági kérdés, úgy, ahogy Kacsó felvetette, és ahogy az a vörös diktátor ott Temesváron tovább folytatta. Nincs-e kedved az Észrevételekben röviden odasuhintani?” — írja Kuncz 1929. október 30-án. HSzOL I. 220. 24. 1929. november 27-én üzeni Mohernek: „. . . tudd meg Berda Máriától, vajon neki megvannak-e azok a napi hozzászólások, amelyekben Erdély írói az ő »hánytatójára-« reagáltak. Beleértve Zillichnek is a hozzászólását, amely a Kronstädter Zeitungban jelent meg. Ha mindez megvolna, úgy Téged kérnélek, hogy egy összefoglaló észrevételben ismertetnéd ezeket és megtennéd rá a magad megjegyzéseit. Természetesen nem gondolok hosszú cikkre, inkább csak egy számadásfélére, amely mindamellett alkalmat adna arra is, hogy rámutass az esetleges kilengésekre is.” I. m. 233—234. 25. Tóth Sándor idézett cikke hiányosan és pontatlanul jelzi Moher vitazárójának a tartalmát, ráadásul olyasmit is állít, aminek nyomát sem tallájuk a Enyveshátban (inkább ennek az ellenkezője igaz) : „a cikkben hemzsegő stiláris és logikai pongyolaságoknak”. Korunk, 1971. 12. 1844. 26. EH 1930. 94—96. 27. 1929. szeptember 9-i keltezésű Kacsó rövid, elkeseredett levele Moherhez, melyben tudatja: „regényem ügyében Helikonék semmi választ sem adtak ez ideig. Ellenben kaptam levelet Kolozsvárról, hogy nem tartják kiadhatónak. Bizalmas levél volt, amiről ők nem tudnak. Most már arra vagyok kíváncsi, hogy Tőled kértek-e véleményt, s ha igen, adtál-e? Ne sajnálj értem írni nekik egy levelet. Az az érzésem, hogy ha most is elgáncsolják, befejeztem írói pályafutásomat. A meghitt téma annyira utamban áll, hogy nem tudok továbbjutni, amíg el nem intéztem.” HSzCL I. 205. 28. 1929. október 8-i levelében Kovács László már magyarázkodik Mohernek a Kacsó- ügyben. HSzCL I. 212. 29. Dr. H. Zillich: Gyávák-e az erdélyi költők? EH 1930. 52—54. 30. Tóth Sándor i. m. Korunk, 1971. 12. 1842. 31. EH 1930. 6. 32. EH 1930. 94. 33. „Hirtelen köddé vált a lagúnák városa és Erdély állott előttem, Erdély, az erdélyi magyarság zárt, kicsi, lehetetlen élete. A szélességben bezárult, a minden jó és rossz lehetőségeivel tengerárba szorított, zsúfolt, fülledt kicsi terecske s a csatornák sötét mélysége és az ég csillagos kékje. A lefelé vagy felfelé nagy és egyetlen problémája. A sarkutazó, a lovas hős és a futballozó suhancok hirtelen erdélyi párhuzamokba villantak át: Körösi Csorna Sándor, Hollós Mátyás, erdélyi magyar iskolák, irodalom, művészet, tudomány . . EH 130. 20. 34. Figylemet érdemel ebből a szempontból is Kuncz rokonszenve Révész Béla iránt. A Nyugatban (1928), az Erdélyi Helikonban (1928) ír róla, szerkesztőként közli novelláit. Jancsó Elemér kolozsvári könyvtárában, az itt őrzött Kuncz-hagyatékban akadtam rá egy újságkivágásra, benne egy (ka) szignójú, meleg hangú interjú a Párizsból nemrég hazatért Révész Bélával. A cikk, melynek szerzője nyilvánvalóan Kuncz Aladár, az Esti Kurír 1927. október 4-i számában jelent meg, Beszélgetés Révész Bélával, a magyar expresz- szionisták ősével. Föltehetőleg az újság emelte ki, nagy címbetűkkel: „Minden igaz művész minden időben expresszionista volt, mondja a Vonagló falvak írója, akit magányából jubileumra hívnak barátai”. A beszélgetésben szó került a „pro- letárnovellák”-ról, Révész szocialista író voltáról; a megkérdezett többek között így válaszol: „Miért írtam én a munkások, elhagyatottak, nincselenek életéről, sorsáról? Bizonyára egyrészt annál az érzékenységemnél fogva, amellyel már gyermekkorom óta magamhoz öleltem mindig az elárvultakat és gyöngéket. De másrészt és főként azért, mert ez a világ a maga egészében úgy, ahogy én láttam, teljesen ismeretlen volt a magyar irodalom számára. Képzelje el, hogy egy világban él, ahol jóformán mindenkit ismer, amely világról már úgyszólván mindent kimon- dotak. Az elődök, az írók . . . Azután egy függönyhöz ér, azt félrehúzza és ott egy teljesen új világ csodája vár magára. Akit 553
