Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)
5. EH 1931. 546., 548., 549. — A Tamási-féle „rejtélyes játék” beállítás irodalomtörténeti pontatlanságára hívja fel a figyelmet Ritoók János, a „Vallani és vállalni’’ vitát új fénybe állító dokumentumok közlésével (Valóban Kuncz Kezdte . . . Korunk, 1978. 5. 393—396.) 6. Makkai Sándor: Kuncz Aladár. EH 1931. 501. 7. Gaál Gábor: Kuncz Aladár. Korunk, 1931. 7—8. 583—585. In: Válogatott írások [továbbiakban: GGV] I. 1921—1940. Bukarest, 1964. 423., 424. 8. Mintegy kodifikálása a tévhitnek Pomo- gáts Béla kismonográfiájának következő megállapítása: „Nemcsak a Helikon gyászol, hanem a romániai magyar sajtó valamennyi képviselője: a Pásztortűz és a Korunk egyformán becsülésének ad kifejezést. Gaál Gábor Kuncz irodalomtörténeti helyének megjelölésére tesz kísérletet, bírál és méltat: elveti a helikoni ideológiát, de elismeri Kuncz működésének érdemét.” Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Budapest, 1968. 177. 9. Gaál Gábor: Az „erdélyi gondolat” tartalma és terjedelme. Korunk, 1928. 12. 907— 910. In: GGV I. 273—277. 10. Az 1929. decemberi szám végén. „Az Erdélyi Helikon hírei” rovatban a harmadik évfolyamába lépő folyóirat szerkesztője a következő bejelentést teszi: „. . . úgy külső kiállítás tekintetében, mint programunk kiszélesítésében és színvonalunk emelésében fokról fokra tökéletesebbet akarunk nyújtani. Januári számunkkal megvalósul egyetemes magyar irodalmi célkitűzésünk, amelynek gyönyörű programját bevezető cikkünkben Babits Mihály fejti ki. Bevezető cikkünkön kívül ezt a programot fogja szolgálni szenzáció- számba menő egyetemes magyar irodalmi cikksorozatunk.” EH 1929. 836. (A továbbiakban részletesen, méltatva ismerteti a karácsonyra megjelenő szám tartalmát.) — Az 1930. januári modellszám utolsó oldalán a hírek-rovat pedig ezzel a mondattal indul: „Üjévi számunkkal elérkeztünk hónapok óta rendszeresen előkészített programnak első megvalósításához.” EH 1930. 96. 11. Elszórt sajtóközlemények után Marosi Ildikó kétkötetes gazdag gyűjtése, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája a korábban kialakult ítéletek újragondolására készteti az irodalomtörténészt. 12. HSzCL I. 178—179. — A kipontozott részben ugyancsak együttműködésre kéri Ba- bitsot. 13. I. m. 205. 14. I m. 218. 15. I. m. 270. 16. Tóth Sándor: „Vallani és vállalni”, avagy vita az írók gyávaságáról. Korunk, 1971. 12. 1839—1845. — Noha nem száll közvetlenül vitába T6th Sándorral, az ő állításait bírálja, helyesbíti — a dokumentumok közlésével, új tényezők figyelembe vételével — Ritoók János, ugyancsak a Korunkban (Valóban Kuncz kezdte . . .) 17. HSzCL I. 185—186. 18. I. m. 202. 19. Brassói Lapok. 1929. október 16. 20. Tamási Áron: Így van. RH 1929. 695—698. 21. Gaál Gábor: Gyávák-e az erdélyi írók? Korunk, 1929. 11. 829—832. In: GGV I. 317. 22. Tamási ez utóbbi minősítése érvényesnek tekinthető a „Vallani és vállani’’ vita néhány cikkére is. Mindenekelőtt a Franyó Zoltánéra, amely a bulvársajtó vagy inkább a revolverező újságírás hangnemében céloz személyekre, s rendőrért-ügyé- szért kiált. Franyó cikke ugyanegy címmel, de két változatban látott nyomda- festéket : a Temesvári Hírlap 1929. október 29-i számában néhány durvább kitétel elmaradt Az erdélyi írók gyávasága című cikkből — a Brassói Lapok 1929. november 3-i közléséhez viszonyítva (nincs feltüntetve az első megjelenés helye!); ez utóbbi változatból viszont a Temesvári Hírlap említése maradt ki magából a vitaszövegből. A Brassói Lapokból idézzük azt a részt, melyben Franyó a kor kisebbségi realitásának ábrázolását kéri számon: „Ha merész tollal megrajzolná a véres karnevál jelmezes figuráinak egész tébolyult haláltáncát: a kisebbségi politika frázisaival álcázott agrárkijárót, a hamis könyvelés praktikáin közgazdasági potentáttá nőtt fegyenc-jelöltet, a közvélemény alattomos tinta-stricijét, a különböző társadalmi egyesületek dísztagjává érdemesült valuta-csempészt, a kétkrajcá- ros áldozatok árán legendás nimbuszt szerzett mecénás-Shylockot, a méltóságos asszonyt, ki permiszeket flörtöl ki gáláns államtitkároktól, a szocialista szavazatokkal megválasztott ügyvédet, ki városi tanácsosi minőségében zsíros panamákon gazdagszik meg és (minthogy Kádár Imre szerint sajtónk mindig számottevő orgánumának szerkesztőségében éppen a megvádolt szépírók tíz esztendő óta vezető munkaköröket töltenek be) a Schöberl- írót, ki nappal progresszív szék, éjjel reakciós ágy”. Franyó a Helikont, illetve a Szépmíves Céhet „eszmeáruforgalmi r. t.”- nek nevezi, ahol a „drótsövénnyel körülzárt transsylvanista karámnak világszemléleti eunuchokká heréit foglyai” találhatók. És még egy kitétel: „hallgatnak, mint 552
