Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)

5. EH 1931. 546., 548., 549. — A Tamási-féle „rejtélyes játék” beállítás irodalomtörté­neti pontatlanságára hívja fel a figyelmet Ritoók János, a „Vallani és vállalni’’ vitát új fénybe állító dokumentumok közlésé­vel (Valóban Kuncz Kezdte . . . Korunk, 1978. 5. 393—396.) 6. Makkai Sándor: Kuncz Aladár. EH 1931. 501. 7. Gaál Gábor: Kuncz Aladár. Korunk, 1931. 7—8. 583—585. In: Válogatott írások [to­vábbiakban: GGV] I. 1921—1940. Bukarest, 1964. 423., 424. 8. Mintegy kodifikálása a tévhitnek Pomo- gáts Béla kismonográfiájának következő megállapítása: „Nemcsak a Helikon gyá­szol, hanem a romániai magyar sajtó va­lamennyi képviselője: a Pásztortűz és a Korunk egyformán becsülésének ad kife­jezést. Gaál Gábor Kuncz irodalomtörté­neti helyének megjelölésére tesz kísérle­tet, bírál és méltat: elveti a helikoni ide­ológiát, de elismeri Kuncz működésének érdemét.” Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Budapest, 1968. 177. 9. Gaál Gábor: Az „erdélyi gondolat” tartal­ma és terjedelme. Korunk, 1928. 12. 907— 910. In: GGV I. 273—277. 10. Az 1929. decemberi szám végén. „Az Er­délyi Helikon hírei” rovatban a harma­dik évfolyamába lépő folyóirat szerkesz­tője a következő bejelentést teszi: „. . . úgy külső kiállítás tekintetében, mint progra­munk kiszélesítésében és színvonalunk emelésében fokról fokra tökéletesebbet akarunk nyújtani. Januári számunkkal megvalósul egyetemes magyar irodalmi célkitűzésünk, amelynek gyönyörű prog­ramját bevezető cikkünkben Babits Mi­hály fejti ki. Bevezető cikkünkön kívül ezt a programot fogja szolgálni szenzáció- számba menő egyetemes magyar irodalmi cikksorozatunk.” EH 1929. 836. (A további­akban részletesen, méltatva ismerteti a karácsonyra megjelenő szám tartalmát.) — Az 1930. januári modellszám utolsó ol­dalán a hírek-rovat pedig ezzel a mon­dattal indul: „Üjévi számunkkal elérkez­tünk hónapok óta rendszeresen előkészí­tett programnak első megvalósításához.” EH 1930. 96. 11. Elszórt sajtóközlemények után Marosi Il­dikó kétkötetes gazdag gyűjtése, A Heli­kon és az Erdélyi Szépmíves Céh leveles­ládája a korábban kialakult ítéletek újra­gondolására készteti az irodalomtörté­nészt. 12. HSzCL I. 178—179. — A kipontozott rész­ben ugyancsak együttműködésre kéri Ba- bitsot. 13. I. m. 205. 14. I m. 218. 15. I. m. 270. 16. Tóth Sándor: „Vallani és vállalni”, avagy vita az írók gyávaságáról. Korunk, 1971. 12. 1839—1845. — Noha nem száll közvetle­nül vitába T6th Sándorral, az ő állításait bírálja, helyesbíti — a dokumentumok közlésével, új tényezők figyelembe vételé­vel — Ritoók János, ugyancsak a Korunk­ban (Valóban Kuncz kezdte . . .) 17. HSzCL I. 185—186. 18. I. m. 202. 19. Brassói Lapok. 1929. október 16. 20. Tamási Áron: Így van. RH 1929. 695—698. 21. Gaál Gábor: Gyávák-e az erdélyi írók? Korunk, 1929. 11. 829—832. In: GGV I. 317. 22. Tamási ez utóbbi minősítése érvényesnek tekinthető a „Vallani és vállani’’ vita né­hány cikkére is. Mindenekelőtt a Franyó Zoltánéra, amely a bulvársajtó vagy in­kább a revolverező újságírás hangnemé­ben céloz személyekre, s rendőrért-ügyé- szért kiált. Franyó cikke ugyanegy cím­mel, de két változatban látott nyomda- festéket : a Temesvári Hírlap 1929. októ­ber 29-i számában néhány durvább kité­tel elmaradt Az erdélyi írók gyávasága című cikkből — a Brassói Lapok 1929. no­vember 3-i közléséhez viszonyítva (nincs feltüntetve az első megjelenés helye!); ez utóbbi változatból viszont a Temesvári Hírlap említése maradt ki magából a vita­szövegből. A Brassói Lapokból idézzük azt a részt, melyben Franyó a kor kisebb­ségi realitásának ábrázolását kéri szá­mon: „Ha merész tollal megrajzolná a véres karnevál jelmezes figuráinak egész tébolyult haláltáncát: a kisebbségi politi­ka frázisaival álcázott agrárkijárót, a ha­mis könyvelés praktikáin közgazdasági potentáttá nőtt fegyenc-jelöltet, a közvé­lemény alattomos tinta-stricijét, a külön­böző társadalmi egyesületek dísztagjává érdemesült valuta-csempészt, a kétkrajcá- ros áldozatok árán legendás nimbuszt szerzett mecénás-Shylockot, a méltóságos asszonyt, ki permiszeket flörtöl ki gáláns államtitkároktól, a szocialista szavazatok­kal megválasztott ügyvédet, ki városi ta­nácsosi minőségében zsíros panamákon gazdagszik meg és (minthogy Kádár Im­re szerint sajtónk mindig számottevő or­gánumának szerkesztőségében éppen a megvádolt szépírók tíz esztendő óta vezető munkaköröket töltenek be) a Schöberl- írót, ki nappal progresszív szék, éjjel re­akciós ágy”. Franyó a Helikont, illetve a Szépmíves Céhet „eszmeáruforgalmi r. t.”- nek nevezi, ahol a „drótsövénnyel körül­zárt transsylvanista karámnak világszem­léleti eunuchokká heréit foglyai” találha­tók. És még egy kitétel: „hallgatnak, mint 552

Next

/
Oldalképek
Tartalom