Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VII. "Stádium"

a tulajdonjogot, de meghagyják nekik a botozás lehetőségét. A király Ausztriában egy ujjal sem enged a paraszthoz nyúlni, nálunk viszont ellene van a testi fenyítés eltörlésének!... Vagy az eltökélten liberális Bars megyei követnek, Balogh Jánosnak szintén a fenti téma kapcsán kifejtett nézetét: Így vész el hazánkban minden nemzeti ügy, s fog elveszni mindaddig, míg az országgyűlés úgy marad alkotva, ahogy most áll. Míg tudniillik a kormánynak és a főrendeknek korlátlan vétója lesz, míg a vármegyék önállóbbak s a királyi városok függetlenebbek nem lesznek, míg az egyházi rend a világi törvényhozásban részt vészén, míg minden hivatalok kiosztása a kormány kezében marad, és ezek által a nemzet meggétoltatik serdülő erejének lehető kifejtésében.

Noha a kiváló képességű Balogh Jánosnak sem volt ebben egészen igaza, mert több törvényt sikerült szentesíttetni, ha némelyik csonkán vagy felemás formában is. A legtöbb eredményt a magyar nyelv államnyelvé tételében érték el:

— A törvényeket ezután két nyelven, magyarul meg latinul kell becikkelyezni, s vita esetén az előbbi szöveg az irányadó.

— A pereket a legfelsőbb törvényszék, a királyi tábla előtt is lehet magyarul folytatni.

— Ha egy hivatalos eljárás magyarul folyik, akkor a végzést is magyarul kell megfogalmazni.

— Mindenféle iratot lehet magyarul készíteni, s az hivatalosnak tekintendő.

— Hol a pap magyarul prédikál, ott az anyakönyvnek is ezen a nyelven vezettessenek.

— Az erdélyi román tanító- s papnevelő intézetekben a német mellett a magyar nyelv is legyen tantárgy.

E hat törvény becikkelyezése volt a nemzeti önbizalom növekedésének fő alapja; és egyelőre senki sem látott tendenciát abban, hogy az udvar éppen ebben a témakörben volt viszonylag engedékeny. Igaz, ezen a téren nem is következtek rögtöni veszélyek, mint például a bocskoros nemesek megadóztatásából. Mindenesetre, a diéta bezárása után a hatalom egészen más pontokon kezdett támadni.

Sőt, már a diéta idején. 1835-ben meghal Ferenc király, s a helyébe lépő új uralkodóról, V. Ferdinándról mindenki tudja, hogy nem túl értelmes, akarattalan ember. Helyette a Habsburg-ház tagjaiból s néhány, legbefolyásosabb politikusból (Metternich; Kolowrath, később Kübeck, az udvari kamara elnöke) álló tanács kormányoz, Lajos főherceg elnökletével. Első intézkedéseik közé tartozik elrendelni a nyomozást Wesselényi ügyében, majd mikor Balogh János, bebizonyítandó, hogy Miklós báró nem követett el felségsértést, szóról szóra megismétli annak mondatait, őt is perbefogják. — Előveszik a többi régi módszert is: fizetett ügynökeik révén sajtóhadjáratot indítanak ellenünk Európában. Tudniillik, Ferenc halála után a kontinens liberális sajtójában elemzések jelentek meg a monarchiáról, egybekötve azzal a reménnyel, hogy a közismerten reakciós császár és király több mint négy évtizede után most Ausztriának módjában állna a társadalmi haladás irányába nyitni. Ezekre válaszol Bécs számos cikkel és röpiráttal, melyeknek mondanivalója, hogy a Habsburgok nyitnának, de ezt a magyar rendek akadályozzák!... Kis piszkos denunciálásokat is elszórnak a hazai reformerekről, belső tanácskozásaikról, magánéletükről — s mikor némely szabadelvű újság felteszi a kérdést, hogy vájjon miképpen jutottak ezekhez az információkhoz, akkor az egyik reakciós frankfurti lap szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy Szécshenyi gróftól kapták adataikat! — ami merő hazugság.

Ám számunkra közvetlenül ennél is riasztóbb, hogy 1836 májusában leváltják Reviczky kancellárt, s helyébe a magyarul csupán néhány szót tudó Pálffy Fidélt nevezik ki. Mert ez a nem túl értelmes zászlósúr folyton jó pontokat szerzett az udvarnál. így például 1835 decemberében arról beszélt: Nem jó az, hogy a Híd terve a nemzettől indult ki. Meg kellett volna várni, míg az udvar kezdeményezi. „S ha nem teszi?” — „Akkor az úgy helyes!” — válaszolja a szuperloyális nagyúr a legnagyobb lelkinyugalommal, s ugyanígy hajtja majd végre a kormány parancsait.

Az udvarban a diéta idején egyre erősödik a meggyőződés, hogy nem csak egyes bátor kiállásokról van szó, hanem nagy, átfogó szervezkedés, sőt, titkos összeesküvés

45