Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Czakó Gábor: Mecénások (novella)

ba? Róthfux doktor 'hét gyermeket nevelt, mindet taníttatta; agronómusnak, fog-, állat- 'és emberorvosnak, tanárnak, közgazdásznak, szóval értelmes szak­máikra. Nem volt valami nagy véleménye a tudományokról-diplomákról, dehát ilyen a világ, benne kell élnünk, bele kell törődnünk, nem gondolkodhatunk a gümfoölyűségen, a csavarodáson, a szomszéd formák arányain, a rücskösségen meg a simaságon, homorulatokon, átmeneteken, élességen, hiányon, durvaságon, keménységen, melegségen, kietlenségen, végtelenségen ... ujjúnak kinőtt, szá­raz bőre a rozsdamentes acélból csavart Moebius-szalagon futott.. .4 Beszélgettek, közben, Ancz fogkrémmel csiszolta a Trilobitáját.5 A Várkony felé eső Sárkányvámál talált egyszer egy bakancs nagyságú, rokonszenves mész­követ. Idecipelte, reszelgette, smirglizgette, amíg elő nem bújt belőle a Tilobita. „Tudod. Konrád bátyám (szórakozottságból tegezte le az orvost), én sose ál­lítottam, hogy szobrász vagyok. Volt nyáron a művésztelepen egy Kündioh nevű pesti pali, aki mindenáron szobrász akart lenni. Minden áron. Elvégezte a Fő­iskolát, járatja a ikül- 'és belföldi szakfolyóiratokat, lépést tart az új irányzatok­kal, jól forgatja a vésőt, fiatal és máris Munkáesy-díjas, igyekszik, törekszik. Ho­vá?” „Te mondod, hogy elismerik”. Róthfux doktor (belement a tegeződésbe. „Kik ismerik el? Az emberek úgy általában, vagy akik a díjakat osztogat­ják? Egyáltalán mi az, hogy elismerik? Mit lehet kezdeni ezzel a szóval? Be le­het váltani a Nemzeti Bankban? És akkor mi van? Fölszaladt ide múltkor a bo­lond Jóski. A félkarú. Cirógatta a köveimet, ahogy te szoktad, aztán egyszercsak eleredt a könnye, folyt a nyála, rázkódott, talán el is 'élvezett. Makogott vala­mit, adtam neki egy cigarettát, erre elment, ö elismeri a melómat?” Az orvos nem válaszolt. Elvette kezét a Virág Il.-ről, sóhajtott, beszívta az Ovenall illatát, mely jótékonyan elnyomta a lentről szivárgó húgyszagot. Arcz folytatta: „Nem hiszem, hogy bárki is akarhatna szobrász lenni. Semmire se jut az ilyen. Hangsúlyozza magát, (hangsúlyozza, míg végül hangsúlyos lesz. Ennyi. Szerintem nem a szobrászoknak kell lenniük valakiknek, hanem a melóknak. A szobrok jelenthetik azt, hogy valaki szobrász, de ha igazán jelentenek valamit, akkor inkább az egész világot jelentik.” „És te?” „Én állok, ülök, reszelek, kalapálok, és azon gondolkodom, hogy mért pont ezt csinálom? Hogy van jogom ezekkel a kövekkel foglalkozni? Tényleg csodák, fantasztikusok, viszont annyi más szépség van rajtuk kívül. Mi jogon kivételez­hetek én pont a kövekkel? Ráadásul arról sem vagyok meggyőződve, hogy a szépség úgy általában, vagy önmagában, valami különösebb érték lenne. Az én szerepem annyi, hogy ezeket a formákat előbányászom azokból a kövekből, ami­ket mások félrerugdosnak. Talán szépek, de hogy a szépség jó-e, vagy rossz.. Nem tudhatjuk, hogy a váradi mozivéoében elfogadta volna-e Merd bácsi­tól a művész-státuszt. Elfogadott lopott köveket, táppénzt, szerszámokat, va­csorameghívást, bort, pálinkát, viszont elutasította például Bácskay Zsuzsa épí­tészmérnök házassági ajánlatát. Azidőtájt ugyan nős volt — Vass Margit nyom­dászlánnyal — a vénlányságtól rettegő mérnöknőt azonban ez nem riasztotta. Jobban megviselte a férfivécébe való behatolás, (különösen, ha tanúk előtt tör­tént, tanú pedig ilyen helyen bármikor fölbukkanhat, ha máshonnan nem, a pi- soirral szemközti kabinokból. Látogatásaihoz svájoisap'kát, nadrágot öltött, ka­‘Virág II. Három alakos szoborcsoport. Bronz, kő, acél. Museum of Modern Art, New York. ismeretlen helyen. 624

Next

/
Oldalképek
Tartalom