Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VII. "Stádium"
tetni elveivel: nem fizet. Drescher ekkor, mint a várhatóan fontos művek esetében mindig, titkos másolatot készíttet, s fölküldi Becsbe. Ott többen elolvassák, s nem tudnak dönteni. Drescher halogató válaszokat kénytelen adni a szerzőnek, aki — semmit sem tudva a titkos fölküldésről — hevesen szidja a cenzort, meggyanúsítva, hogy a pénz megtagadása miatt packázik most vele! Drescher ekkor jegyzi be naplójába: „Urak tántzolnak — szegény fizeti!” Végül Bécsben döntenek, s a nádorra bízzák a nyilvános végrehajtást, aki elkoboztatja a kéziratot. Hosszú huzavona kezdődik. Széchenyi mindenkihez elmegy, aki számít, de — mint ez lenni szokott — senki nem tud semmit, mindenki másra hivatkozik, fölfelé mutogat, miközben személy szerint nagyon sajnálja! Széchenyit ez azért sújtja le, mert rengeteg esélyt lát veszni: Az országban most lényegében egészséges pezsgés van. Ha ehhez pozitív cselekvést társítunk, az mindenkinek' csak hasznára lesz. Ha ezt a lehetőséget kizárjuk, a nemzeti mozgalom frázispuffogtatásokba, majd túlzásokba sodródik. — Ezt magyarázza fáradhatatlanul. Mindenki bólogat, de senki sem hisz neki. Ez mégjobban elkeseríti. Ráadásul Ferdi- nánd, az ifjú király lemegy megszemlélni a Vaskaput — nélküle, a munkálatok kezdeményezője nélkül! Aztán: Angliába készül, a hídépítés módjait, lehetőségeit tanulmányozandó — Bécs azonban ezt is megalázásra használja föl, mert: „Mettemichnek és társainak szisztémája: A legmélységesebb megvetést nyilvánítni mindazok iránt, kik nem tartanak vakon ővelük.” (Nwpló, 1832 július 30.) — Végülis megadják az útlevelet, persze: mintha kegyet gyakorolnának! Így jön össze minden 1832 nyarán, de végül is egyfajta megnyugodott hangulatban indul talán legfontosabb és leghasznosabb külföldi útjára, mert: „Ha túlontúl sok jön össze, csapás csapás után, és gond meg bú vájja az ember bensejét, olykor végül nyugodtak végórái. — Hová fog ez vinni engem, Isten a megmondhatója.” — Igen, valami ilyen hangulatban indul el, s ennek tudhatjuk be talán, hogy útközben nyugodt flegmával szervezi meg Stádiumba külföldi kiadását s illegális hazajuttatását — ahogyan korábban csinálta a cenzúra által szintén elkobzott Wesselényi-könyvvel, a Balítéletekről cíművel... Ö teszi ezt, aki éppen a nyilvánosságot tartja egyik fő taktikai eszköznek! Nem is cselekedte többbször saját művével mind az ötvenes évek közepéig, pedig a cenzúra időközben néhányat még visszautasított. Ebből is látszik, milyen fontosnak tartotta, hogy e könyv gondolatai időben az olvasóhoz jussanak. Ám: nem sikerült. Az első példányok csak 1833 közepén futnak'be Pozsonyba, mikor a diétán már kialakult a napirend s megformálódtak a fő feladatok. Ráadásul: a tiltott műre nem lehetett hivatkozni, még tételeire is csak elváltoztatva. így nyert csatát az udvar, s a témával foglalkozók majdnem egybehangzó véleménye szerint ez az oka, hogy a könyv jóval kevésbé hatott a lehetségesnél. Mert különben az ország közéletét már nem érte volna olyan váratlanul, mint a Hitel: Kaszinó, klub, vendéglői törzsasztal már minden megyeszékhelyen van ebben az időben, sőt a kisebb városokban, a nagyközségekben és ipartelepeken is terjednek. A huszas évek elején a közírók még azt állapítják meg, hogy a tanult magyar, akár nemes, akár népi származású honorácior, irtózik a betűtől. Most, élve a kormány friss engedélyével, mindenütt rendelik a külföldi lapoka i,, könyvtárakat alapítanák s esténként telve vannak az olvasószobák. Az érdekesebb cikkeket, passzusokat hangosan olvassák s megvitatják melegiben. A nyugati újságoknak, könyveknek megdöbbentő a hatása: mennyit fejlődött Európa, mialatt mi az analfabétizáló program kútjának mélységes fenékén ültünk! — Nagy nemzeti esemény a már valóságosan működő Akadémia első és második közgyűlése. Az újságok csak legfeljebb magát a tényt írhatták meg, de részletekbe nem bocsájtkozhattak. Hanem már ennek is óriási volt a hatása: végre van egy intézményünk, mely nem a hatalom szócsöve, s mely nem csupán egyes részek, hanema magyarság egészének nyelvi, irodalmi, történelmi, jogi és a többi problémáival foglalkozik!... Most kezdik szélesebb körben érteni, hogy mit jelent Széchenyi jelszóvá emelkedő nyelvújító szava: KÖZEPESÜLÉS. Hogy tudniillik, középre, egy pontba egyesüljünk, mert a modern nemzet kiformálódása csak így képzelhető el. A közgyűlések idején sokszázan utaznak Pestre, s hordják szét onnan a híreket, az új ideákat a nemzettest minden részébe. 40
