Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Ágh István: Struga manó csöngölődzik (mesejáték)
— Jó h'fflyen vagyok! Köziben a mezőtúri legényeik inzuiltál- gatták a feleségemet, olyannyira, hogy menekülnünk kelllett, persze Struga. öltözete sehol. A Halál védett bennünket hátuliról. A Dózsa György Művelődési Ház legényei elől mellékutcákba irány í- tptt bennünket a Hálál. És Struga énekelt a Halál bal kezéből, de a Halál mindig befogta a száját. Csak hallottam volna. De elképzelhető, mikor az ember feleségét inzul- tóiják, a Struga bolond, a Halál a barátom, és Hairiikíleia angolul beszél, mit hallhattam vodina Struga manó énekéből. Csak nem azt, hogy?... Olyan csöndéit éreztem, ami csak menekülés köziben jön az emberre. Hairik- leiának izzadt a tenyere. A Halál szíve fölött csörömpölitek a kis és inagyezüs- tök, Struga imiag éneke után beszólt a jegypénztárba. — Kérek három gyorsot a Keletibe -— visszapillantott a Halálra — meg egy félárút talán. A Halál azt mondta; — Köszönöm. így utaztunk, miikor jött a kalauz. Struga, miért ő vásárolt az én pénzemből, hiáinytallaniul átadta a jegyeket. A Kalauz, aki mindig csak lyukas,1zltója tetejére szokott nézni, most megmozdította a fülét és fölébredt. Észre vette, hogy itt iniemc'satk egy manó, hanem egy Halál is van, és mindketten jeggyel Struga suinyltoitt a szédelgő Halál balkezében. A kalauz azt mondta: — Mi a szösz!? Én meg a mezőtúriakra gondoltam, alkiik már ibujtókapájuikat 'hazavitték. — Mi a szösz!? — mondta a kalauz az ezredesnek. — Bezzeg, ha Karcsikám most jegy nélkül utazna, lenne hadd-el-hadd — gondoltam és ráütöttem az alvó Halál vállára. Míg szembe néztem a Magyar Néphadsereg katonáival, s a kimerült Stiru- gár,a pislog attam, úgy képzeltem el, mint a szétszabdalt birodalmat: fölül aiz van írva: Maigyar-Habsburg királyság. Ez Miia színben volt, de a Balaton kéfcellt, Erdély zöldeliliett, a török hódoltság sárgállott. Ajánlom az orvosoknak1, hogy az efféle képzelgést Struiga-ragálynák nevezzék el. Ö másnaposán, minit egy gépágyű'go- lyó feküdt a szivanzsebenibein, és féltem a robbanásától. 475
