Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kiss Ferenc: Péntek Imre: Édesség antireklám

gáról. Újszerűén tehát. Ugyanígy a konyha penetráns illatait a parfüm változataiként hirdető dicsekvés a Konyhaparfcímben.

Ezek a versek önmagukban is érdekesek. Keserűségüket szellemesség kapja szárnyra, epésségük mögött csalódottság rémlik. Ha a melás „örömeiről” vagy a maga helyzetéről beszél, az ígért és a megvalósuló közötti közeid szakadékra villan a fintor, de többször, ha a „kőimért, fcieenrtázietit” világiról beszél s ,,vakonditúrásnyú”-nak mondja a meghódítható magasságot (Variációk egy sémára), csömöre messzebbre utal, a modern emberi életrend, az adott történelmi szituáció egészére. Szép példája ennek Tagolt beszéd című verse.

Milyen megrakottan gördülnek a mostani évek!

Milyen nagyszerűen csapódnak be az érvek!

Műszerek — rémek sugdossák, harsogják, tömiködiik hírekbe, mint ácskul kegyelem, kímélet.

Műholdak zizegnek-ragyognak, nyelvikönyvek, képletek gagyognak, a biztonság: föld mélyébe vájt világméretű vákondlialk.

Az emberi ösztönök őszén — plexi kallantyúba fogózva egy roncstelep fűzében — felüvöltene, Ha merne, a bennünk szorongó őslény.

Ember és technika viszonyának az a veszedelmes alakulása, melyről művészek és gondolkodók oly sokat összeírtak az elmúlt évek során, itt azért jelenhet meg hitelesen, mert a sokat emlegetett álság megnyilatkozása, ennek élménye: a hülyének nézett érzékeny és okos ember haragja létesít feszes polaritást, személyes viszonyt a különben személytelen, vak erőkkel szemben. Ettől erőteljes a vers .

Mégsem hiszem, hogy Péntek Imre igazi lehetőségeit az ilyen versek sejtetik. Egy konfliktus, melynek egyik pólusán a költő áll, a másikon a rossz-szagú, sivár és szűkös világ, s ez a világ egyszersmind álnoik és aljas is, jó verseket teremhet, néhol például a monomanias dagály hősét idézve, ilyen kegyetleniül pontos részleteket:

És imádkozz az úthengerhez, hogy szivárványos képzeteidet préselje az aszfalt, ragacsos archivumába: kiterülve beteljesülsz.

Ez a megvetésre késztető látás azonban meg is merevítheti, behatárolhatja a kapcsolatokat. Aki nyelvét ölti a világra, grimaszt vág arra a világ is. Aki közallhajol a dolgokhoz, felismeri bennük azt az értéket, esendőséget, árnyalatot, ami vele rokon. Bunkerben ez nem lehetséges. Beszűkül a látás, s tompább lesz a hang is.

Eszemben sincs Péntek Imre erkölcsi és ízlésbeli kényességét ledérségre csábítani, csak a mélyebb hangokra apellálnék, azokból következtetnék az irányra, amely felé hitem szerint érdemes szöknie. Még első kötetében olvashattunk egy levelet, ezzel a címmel: Otthonról zavaros körülmények közt távozott fiatal férj levele a városból. Afféle vagány szakmunkás ez a férj, argóval tűzdeli mondatait, szlenges közvetlenséggel beszéli ki érzelmeit. Néhol ilyen kifejezően:

444