Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kerék Imre: Fodor András: Mezsgyék
Akár Tvardovszkij poéziséhez, ez a törekvés vezeti , el Fodort a lengyel Rózewicz lakonikusan tömör, térgyias „antilírájához.” Rózewicz mellett Konrad Sutarski, Stanislaw Grochowiak szerepel még több verssel honfitársai közül. Az angol Auden, akinek magyarul nemrég ismét megjelent kötetét éppen Fodor András szerkesztette, ugyanúgy kivételes fordítói telesítményre ösztönzi: kitűnő érzékkel, mély átéléssel adja vissza magyarul az angol költő mindenben emberi vonatkozásokat kereső közvetlenségét, iróniáját, 'humorát. Az ő példájuk mintegy bátorítás, igazolás is Fodor számára, érv a „nem látomásos, nem mitologikus, iköznapiságot, movellisztikus jelleget, nyelvi redukciót vállaló költészettípus életképessége mellett. (Csűrös M.). A hétköznapi valósághoz ezer szállal kötődő jeles angol poéta — életkorát tekintve nagyjából kor- és nemzedéktársa Fodornak —: Philip Larkin költészetének tolmácsolása is azért sikerült kitűnően, mert költő és fordítója líráját összevetve lépten-nyomon tematikai, megformálásbeli hasonlóságokra, párhuzamokra, alkati és érdeklődésbeld megfelelésekre bukkanunk. Így tud eleget termi Fodor annak a Vas István szerint mindenképpen szükséges követelménynek, hogy „a magyar költő, fordító valamiképpen legsajátabb nyílt vagy rejtett mondanivalóját is el tudja mondani az idegen hangon.” bárkin emlékezetes versei közül (Templomlátogatás, Pünkösdi lakodalmasok, Itt) le gpregnáns abban talán a Nászi szél című vers tolmácsolása mutatja, mennyire azonosulni tud az angol költő valóségszemléletével, előadásmódjával. A természettel, az elemi erőkkel együtt lélegző, a más élőlények boldogtalansága miatt saját boldogságérzése közepeit is bánkódó, majd a „szélben duzzadó öramű” ifjú parasztimenyecs- két megszólaltató költemény nőies báját egyes száim első személyű előadásmódja mellett fokozza, hogy a női 'lélek mély belső átéléséről téve tanúságot Larkin, s fordítója nem kisebb pszichológiai bravúrral él, mint Weöres Sándor a Psychiében. A szorongás, a zavar, a bánkódás és az öröm egymást váltó rezdülései szinte szétfeszítik a hagyományos versformát, sűrű enjambementekkel törve meg a néki-neki- lendülő jamJbikus sorok áradását, hihetetlen feszültséggel telítve ezáltal őket. Csupa izgalom, dinamizmus, elevenség a Szombati vásár c. nagyobb költemény is. A kitűnően megfigyelt részletek bősége, az emberi sokaság forgatagának eleven színekben pompázó megjelenítése, ahogy a költő is említi fordításának utószavában, Arany Lacikonyhájának rokonává teszi. Üjabb líránkban Illyés: Hídivásár, Csanádi Imre: Vásárcsarnok c. versei hasonló ihletésűek. Íme, egy jellemző részlet: — hepehupás ösvényről a tömeg félszemmel mustrálgat: gyertyányi póréhagyma, tök bikabab, s feketén csilláimló káposzták, / csupa egyedi változat; csipkés papírra tett tejtermékek, meg konyhai dolgok; négy sárga, négy fehér héjú tojás. Lángos, finom, de a szakértelem fogy 'bennük is. Pásztorfcampók odébb; A Mezsgyék-ben éppúgy, mint a Napraforgóban tapasztalhattuk, terjedelmileg is kiemelt helyet kapnak a fordító ‘kelet-európai vonzalmai. A már említett lengyel költők mellett a bolgár költészetet Ivan Vazov, Peju Jávoron, Atanasz Dalcsev, s a fiatalabb nemzedék képviselői közül Ljubomir Levcsev, Nino Nikolav nevei jelzik. (Nino Nikölov verseiből a (Eiszatáj 1080/2 száma tartalmaz újabb válogatást készülő magyar nyelvű kötete ürügyén. A költő a magyar irodalom kitűnő fordítója, népszerűsítője hazájában, nálunk tanulva ismerkedett meg irodalmunk klasszikus és kortárs alkotóinak műveivel) A szovjet-orosz líra színikópét az előző gyűjteményben szereplők után újabbak gazdagítják: Fet, Pasztemak, Iszahakjan, Majakovszkij, Csarenc, Bugyin, Szamojlov, Vegin, Mark Szergejev verseivel ismerkedhetünk. Mint érdekes színfoltját említjük ennek a résznek Szergejev magyar vonatkozású Balatoni iMzlatok c. költepiényét, a somogyi tájjal ismerkedő fiatal orosz költő gyöngéd tónusú pasztellrajzait. .Fodor András mind intenzívebb érdeklődését az északi népek irodalma, költői iránt a Skandináv és finn költők c. fejezet tanúsítja. Azzal a megjegyzéssel, bogy az 440
