Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Zalán Tibor: Helycserés támadás. Horváth Elemér: A homokóra nyaka
Helycserés támadás HORVATH EREM ÉR: A HOMOKÓRA NYAKA A homokórák nyaka egy ponton úgy elvékonyodik, hogy a felső tartályból szemenként szivárog át a homok az alsóba. Horváth Elemiér is azt a pontját vizsgálja élete homokórájának, ahol emberi idejét apró mozzanatokká szaggatja szét a tér említett elvékonyodása. Pereg az idő, az allisó tartályban múlt lesz belőle, majd Imiikor Horváth megfordítja ezt aiz órát, a múlt kerül a jelen helyére. Ez az a pillanat, amikor a költő munkásságát vizsgálni kezdhetjük: jelen és múlt helycserés támadása... Hazai irodalomkritikánkban, (rossz) gyakorlattá válik, hogy az első könyvet számypróbának, a másodikat (tehetség]) bizonyító dokumentumnak tekintik. A harmadiktól esetleg művekről is beszélnek, bár, csak -nagyon feltételesen. Ha mindez igaz lenne, Horvátihat boldogan köszönthebnénik költővé érése alkalmából. De miit gondolna erről ő magai, kit már előiző könyve óta (Egy fehér néger naplója, 1976) az egyetemes magyar irodaiam kiemelkedő alkotói közé sorol a kinti, illetve az elszórt hazad kritika? Két alappilléren nyugszik az új könyv, nyugszanak újabb lírai építményei. Az első valamilyen elementáris., meghatározó -és felforgató erejű/ihatású szerelem. A második szintén szerelem, az elszakadt hazát kísértő, a -hozzá, balé visszavágyó. Nem olcsó nosztalgiáról van szó, nem az elcsépelt emigráns-kliséről, félre ne értsük! (Horváth az amerikai lét- és életformát sem -fogadja el —, iig-aiz, oam is utasítja vissza-.) A múlit-haza kép-e színezi át ezt a szerelmet, s a megtalált szerelem azi, mely az elveszített haza emlékét átszínezi. E kettős ölelésben írja finom, lebegő verseit a költő.-Formai megoldásaiban számomra -az előző verseskönyve izgalmasabb, -ígéretesebb, bátrabb volt. Mostanra eltávolodott a szöveg-megoldásoktól, az élményeket engedi lírává oldódni. Versei áttetszőek, bravúrosan „könnyedek” súlyos, néhol tragikus üzenetükhöz képesít. Nem véletlen a szonettek nagyszámú előfordulása a mostani könyvben, érdekes; az aranymetszés felé törekvő (8/6) osztással. A lírai formákhoz visszatérés fölerősíti az érzelmes hangütéseket (ezek eddig sem álltak -távol a költő alkatától), nyugatos rezignációk andalítanák, helyenként érzel - gőssé lágyulnak a leütött akkordok. Szerencsére — sajnos — a költő legtöbbször elég keserű és -józan ahhoz, hogy az arányokat a maga javára .billentse, egy-egy költeményen .belül dis. Szerelmi lírájában a József Atffla-i Mellék-dal paraírazeálása sejlik föl; meghökkentő szépségű, szuverén művekben éli meg a csobogó víz, a törülő kendő, s a közös vacsora élményét. Magyarság tudatát amerikai élete létformájához va-l-ó viszonyában elemzi, így a „szentimentális árva” önisajináltató gesztusát a „formális szabadság” fölismerése ellenpontozza keményen, már-már -kíimólettenüil. S a bizonyosság: ő, „akit New Yorkiban meghagytak magyarnak”. Szorongásait, vonzódásai dilemmáit -görögség-élményét tükröző verseiben oldja fel. Kék kontinensről álmodik, mely tele költőkkel és kék égről, mely madarakkal teli. Ahol a homokóra egyik -tartályában talán a jövő lesz. Higgyük, hogy egyszer együtt -valósítjuk meg ezt a fura, de nagyon hiányzó közös kontinenst Horváth Elemérrel. (Szepsi Csombor Kör London, 1980) ZALÁN TIBOR 433
