Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"
biztosítva van az alsó tábla alkotói légköre; de megdöbben, ment ezért még nem kellene szétesnie az ellenzéknek. Mert akkor mivé lesz az az egyensúly, amelyikre ő támaszkodhat a kormánypárt, illetve az udvar nyomásával szemben? Azonkívül, hogy az árulást világéletéban utálta, lett légyen a renegátnak bármilyen nyomós oka a pálfordulásra.. Ez azonban csak afféle Széchenyies beleérzés, mert Szentlkirályiék nem adták föl elveiket1, nem akarnak pártszakadást, csuppán, minit mondják: „taktikáznak a jóért”. Ezt Széchenyi elfogadja, s az akcióegység már születőben van, mikor Szenitfcirályiék egyszerre tartózkodóak lesznek. Mert az a hír terjedt el, hogy Széchenyi felajánlotta az udvarnak; elintézi Pest megyében Kossuth visszahívását, de ehhez 100 000 forintra van szüksége! Széchenyi megdöbben: ő még saját választására sem költött egy fillért sem, és barátainak ás, Mosony megyének is megtiltotta a korteskedést! Megszakítja tárgyalásait Szentkirályiókkal, s pár nap múlva olyan súlyos kanyaróba esik, hogy mintegy három, hétig levelezését sem tudja intézni. A tárgyalások vezetését helyette az új nádor; István veszi át (az udvar valószínűleg ezt akarta elérni a rémhír bedobásával), aki azonban ekkor már bőven panaszkodik arról, hogy Prágában, ahol egy darabig helytartó volt, pelyhes párnákon pihent, fogalma sem volt az óles politikai harcokról. S mindjárt ki is tűnik a hazai viszonyokban való járatlansága: Szentkiirályiékat felajálkozó pártütőknek fogja föl, s meg akarja őket vesztegetni. Valószínű, hogy végül is ez akadályozza meg a radikális akcióegység megbomlását. Szentkirályinak le kell utaznia. Pestre, tisztáznia magát a megyei ellenzék; Nyá- ry Pálék előtt — hanem Kossuth stílusa és a sérelmi politika annyira népszerűtlen a diétán, hogy az indítvány a február 5.-i tárgyalás alkalmával így sem kapja meg a többséget. Pedig Széchenyi sincs jelen: még mindig beteg. — Kossuthot viszont a leszavazás alkalmával olyan harag fogja el, hogy feláll és megteszi híres kijelentését: „E szavazat következtében az országgyűlésen béke többé nem lehet!” Sok kortárs és több utókor-történész ebtől a ponttól számítja a magyar forradalom kezdetét. Kossuth nem. Bizonytalan lévén vezetőszerepe, s talán mert maga is meglepődött a kategorikus kijelentéstől, tárgyalni kezd Somsichicsal arról, hogy alakítsanak radikális-konzervatív akcióegységet a reálisan elérhető célok érdekében. Közben Széchenyi, betegségéből éipülgetvén; de még ágyban, a közlekedési téma befejezésén dolgozik. „Javaslat a Magyar Közlekedési Ügy rendezésiről”: a Kárpát-medence út-, vasút-, víziút meg csatornarendszere, a folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása. Pontos adatok, számok, költségvetés. Ez az a tárgykör, amit az Akadémia megalapítása és gyakorlati irányítása, meg a Tiszaszabályozás után a harmadik legnagyobb, egyben legjelentősebb alkotásának vehetünk. S ez aiz, amiben szinte mindenki támogatja. Nemcsak a hatalom és a kormánypárt, hanem Deák Zalából, a centristák Pestről, sőt még a radikálisok között egyre fontosabb szerepet játszó Szemere is, vagy a nagyon fiatal, de nagyon tehetséges Amdrássy Gyula. Kossuthnak javasolták, hogy adja föl a Vukovár-Fiume vasút tervét, hiszen az voltaképpen „ililyr vasút” lennie, s többségre már csak ezért sem számíthát Pozsonyban — ő azonban nem. alkuszik! Leköti magát egy eleve vesztes ügy mellé a forró februári vitákon, miközben. Pozsonyban és Pesten azt kezdik suttogni, hogy azért, mert pénzt kap a javasilattévő tőkés társaságtól. Széchenyi megvédi, kijelentvén, hogy senkinek sincs oka kételkedni becsületében — a tervet azonban, persze hogy támadja, és a magáé mellett áll ki. És most Kossuth dől ki a ringbőL. Mint minden kritikus időszakban korábban is, későbben is, idegláz lepi meg. Széchenyi ekkor felfüggeszti a téma tárgyalását — Kossuth viszont d'degiláz közben megírja a Pecsovicsok utolsó fortélya című röpiratot, amelyik — röviden szólva — aljas gazembernek titulál mindenkit, aki nem őt támogatja a Vukovár-Fiume témában, de mindenekelőtt Széchenyit, aki a közlekedés átfogó tervének ürügyével, mint fő-fő pecsovics (azaz: „makacs maradósdi”) tervezi és szervezi az általános .támadást a magyar haladás megfojtására, azaz, ő ellene, Kossuth ellen, aki viszont a hazai érdekek vértanúja és az elkövetkező sorsdöntő idők jósa! A röpirat legalább olyan szerencsétlen, mint Széchenyinek a legelkeseredettebb, legátkozódóbb írásai, és szerencse, hogy a nyomdából csak március közepén jön ki, 421
