Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"
mikor mér senki sem figyel oda. Ment köziben kiderült, hogy Kossuth láitmok: február második felében írta ile a fent kiemelt passzust, éppen a párizsi forradalom kitörésének napjaiban, melyiknek híre viszont csak 27-én érkezik meg Bécsbe, és 29-én Pozsonyba. Az olasz és firanoia forradalmiak híreinek hailtetián Széchenyinek egy koncepciója és egy tennivalója támad. A koncepció: .a diéta moSt gyorsan nyilvánítsa ki hűségét az urafjkodóhiáizihoz, és terjiessze egymásután szentesítésre az építő törvénycikkelyeket, mert a forradalmaikat hamar leverik, és Bécs akkor már nem lesiz engedékeny. A tennivaló: fölkeresi Kossuthot a lakásén, és kéri, hogy ezekben a nehéz időikben általában is fogjanak kéziét, de egyezzenek meg konkrétan a közlekedési témában, és terjesszék azt együtt he a kerületi ülésen. Kossuth láziban ég;ő tekintete el-eikalamdoziik, majd legyint, s azt mondja, hogy a Vukovár-Fiume téma őt egyáltalán asm érdekli, tudja, hogy úgysem lesz belőle semmi, és sohasem tartotta valami nagyszerű ideának. Most elleniben elvileg kellően alátámasztott, átfogó javaslattervet kell az országgyűlés elé terjesztenie, és azt gyorsan elfogadtatnia, miért az európai forradalom a birodalomra is átterjed, akkor pedig j3écs feloszlatja a diétát. így beszél, valahová Széchenyi feje fölé nézve; és nem kéri a segítségét. De másét sem. Bezárkózik, és március harmadikén előterjeszti azt a felirati javaslatot, mely később nemcsak az Áprilisi Törvényieknek, sőt a 67-es ‘kiegyezésnek lesiz alapja, hanem az egész birodalom elkövetkező eseményeibe belejátszik: Az abszolutisztikus birodalmi kormányrendszer három évszázad óba semyvesziti a magyar alkotmányos életet, s ha a kétféle rendszert most sem tudjuk összeegyeztetni, az a trónra kiszámíthatatlan következményiekkel jár, de a magyarság is nagy kárát látja. A fejedelem reform-országgyűlést hívott egybe, s mi így is akarjuk befejezni. Törvénybe kell foglalnunk mindazt, amit a királyi leirat tartalmaz! De ezeken kívül: népképviseleti, nemzeti hadsereg, az elnyomott osztályok kielégítése, nem figyelmen kívül hagyva a vagyonosok érdiekéit, mert az oly fontos nemzeti egység csak így valósulhat meg. Nemzeti kezelésbe kell vennünk az állam jövedelmeit, s így megegyezni a birodalom többi országával a vámokra és a többire nézve. E meghozandó törvények végrehajtását azonban csak úgy látja- megrvaiósiíthiaitóniak a nemzet, ha létrejön a magyar felelős minisztérium. Ezeket akarja most megoldani az országgyűlési, mert ezt kívánja a haza, a nép és a király iránti hűség. Mindehhez azonban béke kell; a birodalomban viszont egyre aggasztóbbak a bomlás jelei, miknek oka az önkényuralma kormányzás. Ezt kell sürgősen alkotmányos formára fölcserélni a Habsburg ház minden országában-. Tekintve pedig, hogy 'az ilyenkor szokásos alkudozásokra és huzavonákra most nincs idő, a császár és király küldjön ki mindenhová teljhatalmú megbízottat, aki egyrészt biztosítja ,a rendet, nyugalmat, másrészt megadja a törvényalkotáshoz szükséges fölivilágosíitásokat. A beszéd tiszta, a logika verhetetlen, a program világos. A mondatokat oly természetesen zengi a bariton hang — híjával minden korábbi arroganciának —, hogy a hallgatóság úgy érzi: nincs magából éntébődiőbb, minit Itt ü-lni, és hallgatni ezeket- a tételeket, az évszázadok óba álmodott vágyat, mely most, íme, valósággá lett. Nincs kérdési, nincs hozzászólás, ben-yűgözötit csend után az ülésterem — követek és karzat — tombol. Kossuth pedig, -aki pár nappal ezelőtt még ideglázban hánykolódott és gyűlölettől fröcskölő mondatokat írt le — Kossuth bajos most nyugodtan, szinte derűsen áll: iigen, ilyenről álmodott már diákkorában. Valami nagyot, korsaafcalikotóan hatalmasat tehetni hazájáért, melyért minden pillanatban kész volt feládozná a legdrágább s majdnem egyetlen tulajdonát, az életét is. Igen, ez az ő ideje. Mindig tudta, hogy egyszer el fog következni, de sohasem kötötte időpontokhoz; nem tűzhette különböző fcabalajelekhez, ha csak -nem akart megőrülni a csalódásoktól. Nem, 6 sohasem volt fatalista — talán ezért is tudja most ilyen teljesen, ilyen egysizainJ-tisztán élvezni a pillanatot, mely végre utolérte őt. Negyvenöt éves ekkor, és csak most látja, hogy egész eddigi élete tulajdonképpen sötét lidércnyomás volt. S tudja azt is, hoigy következhet ezekután bármi, ez a pillanat már egy öröklétre tisztává és igazzá tette őt — nem csak népe, nem a nagyvilág, de elsősorban önmaga előtt. 422
