Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"
sok tényleges vezetője (a pánt elnöke BaMhány Lajos) kér szót. Ugyanazokat javasolja megköszönni, mint Somsich, áim szerinte részletesen rá kell mutatod arra, hogy az orvosolatlan sérelmek akadályozzák a törvényhozói munkát. Ezután Széchenyi beszélt. Egyetértett mindkettővel abban, hogy miit keli megköszönni, de eltért a nézete a sérelmek dolgában. Somsich megfogalmazását keveselte, Kossuthét sokalltai. Mondjuk ki az igazat sérelmeink dolgában, de keserűség és vagdaűkozás nélkül. — Több napos elkeseredett vita után, miközben mindhárom íél módosít álláspontján, Somsitíh siet Kossuth segítségére, akaratlanul persze: visszavonja felirati javaslatát, s elfogadja Széchenyiét. Kossuth vesztésre áll; és ekkor dezavuálja István gráfot: az Bécs felé tart, ő viszont Buda felé! Válasszanak a követek! Ez a radikálisok számára pártkötelességgé, a többieknek pedig becsületbeli üggyé tette a szavazást. — Tudjuk, minden megyét két kövét képviselt. A határozathozatal rendje pedig az volt, hogy ha az egyik ide, a másik oda szavazott, akkor annak a megyének a voksa érvénytelen. Így jött ki az itteni eredmény, hogy tudniillik, Kossuth javaslata mellett 26, ellene pedig 23. Ez meglehetős gyenge győzelem. Kossuth indulatos és elszánt. Széchenyi elégedett, mert lám, a rendek „ősi erőssége”, a sérelmi politika terén is milyen, nagy a befolyása. Ugyanakkor azonban nyugablan, mert Kossuth mégiscsak rákényszerítette akaratát a diétára: sérelmeket tárgyalnak, ahelyett hogy kezdenék az építőmunkát. Hanem, Kossuth is érzi ezt, és a főrendek által visszautasított felirati javaslatát félretenni javasolja, és az alkotó munkára hív föl! Ennek megfelelően november 29~én Szemere 'Bertalan borsodi követ a közteherviselést terjeszti elő, három részre bontva a témát, és a sorrendet is fontosnak tartván: a megyei közigazgatás költségei, a hadiadó, az országos közpénztár. Széchenyi viszont egy másik sorrendet javasol: közpénztár, megyei adó, hadiadó... — Mi már nem nagyon értjük, hogy mi a lényeg a különbségben, de az igazságot valahol ott csípjük fülön, ha azt gondoljuk, hogy a két óriás számára nem is sorrend fontos1 igazán, hanem az, hogy összecsaphatnak. Mint ahogy korábban is többször megfigyelhettük: ha az egyik a kisdedóvót, a modem tömilöoök építését, a Mátyás szobrot 'tartja nagyon fontosnak, akkor a másik okvetlenül a kórház, a dologház, a nemzeti pantheon mellett kardoskodik — vagy fordítva. .. A sorrendi vitán, hatalmas érvelések, ragyogó sértegetések után Széchenyi javaslata egy szavazattal marad alul. A .hangulat egyre feszültebb. Kossuth naponta értekezletet tart, és számonfcéri a pártfegyelimet — hiába: az örökváltság és az ősiség tárgyalásmódjának kérdésében már Széchenyi győz. Kossuth kivonul az ülésről, és napokig szállásén tartózkodik: magas láza van. Amit Széchenyi már negyvenhatban konstatált, hogy tudni illik, 'befolyása legalábbis a radikális vezér népszerűségével egyenlő erejű, azt Kossuth csak most érti meg. Kijelenti, hogy itthagyja a diétát, sőt egyáltalán visszavonul a politikától!... A 'Pest megyei fcövettárs, Szentkirályi Móric egy pártértekezleten nyíltan a szemébe mondja, hogy úgy iátszáki, ezen a diétán két 'győzelmet kell aratnia: egyet a konzervatívok, egyet pedig saját hiúsága fölött. Kossuth megdöbben s visszavonja kijelentését — ám olyan gyűlölet kél benne Szentkirályi iránt, hogy az a későbbiekben olymértékben szorul hátra, ahogyan az ő hatalma nő... — de maradjunk az eseményeknél. Kossuth új manőverbe kezd. A felirati vitát nem akarja elővenni, hanem január első napjaiban1 külön sérelmi indítvány beterjesztésére készül az adminisztrátori rendszer ügyében. Hanem az ellenzék ebben az időben már nem egységes. Az eléget- lenek száma tizenötre fölmegy, és közöttük van Szentkirályi, Pázmándy Dénes, Ló- nyay Menyhért és Gábor, Bónis Samu, Justh József, Tannóczy Kázmér, sőt bizonyos mértékig Szemere Bertalan és Amdrássy Gyula is. A firakoiózók indító oka kettős. Mindenekelőtt a dikfátori magatartást kifogásolják: Kossuth a diéta első napjaitól csak parancsoló modort ismer, ellentmondást nem tűr, s így nincs mód a párton belüli demokratikus vitára. Másodsorban azt tartják rossznak, 'hogy most megint a sérelmi politikát akarja erőltetni, s így elvesz: a diéta alkotó jellege. És ezen a ponton találkoznak Széchenyi, de még sokak aggályaival. Meg is indulnak a puhatolózó tárgyalások, melyekben Széchenyi örömmel vegyes megdöbbenéssel vesz részt, örül', mert ha csak öt-hat megye eláll Kossuth mellől, már 420
