Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVII.

Valójában az ón kulcsom: a papírvágó ollóm, amivel mindenféle színes és fe- kete^fehér matt fényképeket vagdosok össze-vissza, mint egy (haszontalan gyermek, aki örömiát leli vandál játékában. Bizarr kendőkbe burkolózó parasztasz- ezonyokat csonkítok meg: arcukat kivágom és ráragasztom egy asztal lapjára; kivágom az asztal két lábát és keresztet alakítok azokból, majd kivágom a Megváltót 'és egy csónak keresztalakú fenékpallójána feszítem fel >és átélem állandó szenvedését, amit rámontíroztam gyűrött telkemre. Régi zsidó temetők sírkövei között bolyong a képzeletem: megidézi a múltat és megidézem saját múltamat; kivetítem egy olyan „jövő” fehér kartonlapjára, amelyen az Idő cigánykereket hány és a létezőből nemlétezőt és a nemlótezőből létezőt hazudik, és egyedül a hitem tanúskodhatna titkaimról, de hitemről csak magam tanúskodhatnék, akinek valójában nincs is hite, vagy ha igen; egyedül a képzelet rendjiélben hisz és a Rend fegyelmezett képzeletében. Az éjszakáik kíméletesebbek velem, mint a nappalok (nem serkentenek munkára) — álmokba taszítanak az éjszakák, de ezekkel az álmokkal nincs mát kezdenem, mert nem az akaratom alakította olyanná, amilyenek; míg a nappali álmaimat az akaratom és képzeletem mozgása, egy olló és papírragasztó segítségével emeli ki

Forgasd az ódon kulcsokat de régi játék kinyitni mmdent, hogy mögé látnék, hogy ami titok: mind kilessem, hogy ami nincsen; azt hihessem.

411