Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Száraz György: A tábornok III. (életrajzi esszé)
A birodalom szemszögéből a „kuruc” és részben protestáns magyarság .megbízhatatlan elem. Ezért igyekeznek távoltartaná a töröktől visszavett városoktól, s miég inkább a stratégiailag fontos déli (határvidéktől; fontos, hogy e tájaikra katolikus németek és pravoszláv szebbek, románok — a balkáni „felszabadításban” érdekelt, abban segédkezni óhajtó népelemek — települjenek. Az expanzív politika s a birodalom biztonsága mellett volt még egy szempont, amely meghatározta a telepítések jellegét: ez a kor 'uralkodó államelmélete, a merkantilizmus, amely szerint az a boldog ország, amelyben sok ember él, dolgozik és fogyaszt: így emelkednek az államot erősítő közbevételek, s ez megint csak a polgárok javára szolgál. A merkantilista „összibirodalmi érdek” tehát egyrészt azt kívánta, hogy az elnéptelenedett volt török területeiket mielőbb betelepítsék, másrészt azt, hogy ne a határokon belüli, sűrűbben lakott területekről vonjanak el tömegeket, hanem külföldről hozzanak új, a termelőfogyasztó állampolgárok összlétszámát növelő népességet. Európában akkor a szétforgácsolt lés túlnépesedett Németországnak volt a legnagyobb emberfölöslege; innen toborozta — ugyancsak a merkantilista elvek alapján — kolonisbái nagy részét Anglia, Franciaország, Hollandia a tengerentúli gyarmatokra; s ekkortájt telepíti a cári Oroszország is a volgai német kolóniát. Ausztria számára nemcsak a merkantilista elvek, de a politikum szempontjából is kedvező volt a lehetőség: a birodalom hivatalos nyelvét beszélő katolikus tömegeket hozhattak az országba, megteremtve a lehetőségét, hogy a „rebellis” protestantizmus elszigetelhessék, 'és — Kolonics érsek szavaival — „a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídittessék”. Mégiscsak igaz tehát a vád: a német telepes a germanizáció előőrse volt Magyarországon ? Igaz, és mégsem igaz. Bécsiben a katolikus német kolonistát valóban a birodalom támaszának tekintették. Volt tehát németesítő szándék, de merőben merkantilista, birodalmi és dinasztikus — és nem faji — szempontú; szó sem volt a „német népiség területének kiterjesztéséről”, ahogy azt később volksbundista sváb telepes-utódok és németellenes magyarok egyaránt elhitték a náci propagandának. A bécsi vezető körök egyszerűen egységes kultúrájú — tehát lehetőleg egységes államnyelvet beszélő, egy valtósú — bőven adózó és fogyasztó tömeget akartak az „össZbirodalmi” érdeknek —• & természetesen e birodalom expanzív törekvéseinek — megfelelően. De a Hessenből, Ffalzból útra kerekedő, nyomorúságtól űzött és 'csöppet sem „német-tudatos” koloniátának fogalma sem volt arról, hogy milyen „magasztos” célok eszközéül szemelte ki őt a „.magasabb” politika... Savoyai Jenő török hadjárata a XVIII. század elején — a Bánság, Szerém- ség, Belgrad és Szerbia elfoglalása, az előnyomulás egészen Bulgáriáig — már a balkáni terjeszkedés jegyében fogant. Alig ihúsz évvel később azonban a halálos betegnek hitt török visszaüt: a császári seregdk 'csúfosan takarodnak 'ki a Balkán tájairól, s a kudarc tulaj doniképpen örökre bevágta a Habsburg-birodalom délkeleti terjeszkedésének útját. Ettől kezdve a balkáni kereszténység „védnöki” szerepét az atmúgyis pravoszláv Oroszbirodalom vette át. Ugyanakkor — a pragmatica sanotio miatt — ismét nyugatra tevődik át a birodalomért folyó (küzdelem, most már erősen defenzív jelleggel; .később, a napóleoni háborúik idején Ausztria végképp nem képes keletre figyelni. A Mária Terézia és II. József alatti telepítésekben már a balkáni expanziós törekvések feladása tükröződik. A politikum háttérbe szorul, s mindinkább érvényesülnek a tisztán merkantilista szempontok. 401
