Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Száraz György: A tábornok III. (életrajzi esszé)
foglalkozási, mind nemzetiségi szempontból. S ami elkerülhetetlen: politikai szempontból is. A folyamat csak erősödött az első világháború után: az utódállamokból menekült tömegek, a polgári-hivatalnoki réteg „lemorzsolódása”, a csaknem minden osztályban jelentkező deklasszálódás, az általános nyomor még inkább „eltarkították” a családok képét mind társadalmi, mind politikai vonatkozásban. Bizonyos műalkotásaink „valósága” szerint az 1930-as években baloldali ifjúmunkások és nyilasok legfeljebb verekedésben kerülhettek szembe egymással. Pedig kerülitek bizony, elég gyakran akár a családi asztalnál is. Egyazon família tagjai lehettek „őskeresztény” rendőrtanácsosok és zsidó üzletemberek; s ahol az egyik vő munkanélküli volt, attól még lehetett csendőr a másik. Példákért nem kell messzire nyúlnom; elég, ha sorra veszem nagybátyáimat a szűkeb fo családi körből: 1. István. Szeneslegényként összekuporgat egy fáspinoére valót, .majd kocsmát nyit. Alkoholista. 1946-ban részegen lezuhan a pincelépcsőről, egy ballon- üveg nyársalja fel. 2. Károly. Falusi kőműv-essegéd. 1943-ban a frontra kerül. Fogságban Sztálingrádot 'építi, hazatérése után Sztálinvárost. Sztahanovista. 3. Gábor. Első világháború: 18 évesen olasz front. Vöröskatona. Cseh fogság, magyar internálás. Vasmunkás, aktív szociáldemokrata. Don-kanyar, visszavonulás, 1945 után szociáldemokrata üzemi párttitkár a munkáspánok egyesüléséig. Veterán-temetés. 4. Gyula. Gyári tisztviselő, teniszbajnok. Lassan lohadó lelkes németbarátság. 1945 után belép a szociáldemokrata pártba. Folyton disszidálni készül, de nem .mer. Közben közgazdász dip lomiát szerez. Vezető beosztás, magas nyugdíj. 5. Alfréd. Ludovikát végzett hivatásos katona. Többszörös vívóbajnok, síelő. Vadul németellenes. Hadifogság a Szovjetunióban: magyar táborparanasnok. Itthon vegyészdiplama. 1952-ben a fronton elkövetett háborús bűntettért halálra ítélik, felakasztják. Kuriózum? Nem. Átlag. Az „egyneműsödiás” gyökereit az 1930-as évek elején találhatjuk. A megállapodó társa dalomban csak egyfajta látszat-mozgás érzékelhető: felfelé. A jobbmódú iparos vagy kereskedő középosztálybelinek alkarja mutatni magát 'és famíliáját, a középosztályhoz tartozó pediig „nemesít”: ez időben Magyarországon tán több „gentryesalád” van — jól-rosszul elsajátított magatartás-sémákkal, cigányzenés mozifilmről ellesett „snájdigsággal”, hamis predikátummal, sőt a szalonban hamis „kutyabőrrel” a falon —, mint az igazi gentry virágkorában. A hiúság mellé később társult az érdek, majd a félelem: sváb nagymamával is hasznos volt „turáni fajmagyarnak” lenni, később zsidó dédpapával ajánlatos „tisztavérű árjának”’; még később akadt bőven 'család, amelyik a szlovák kőműves nagyapót szepesi német építőmesterré „léptette elő”, bizonyítandó „száz- százalékos német fajáságát”. A családok heterogén összetétele, a családtagok között kiéleződő ellentét, a faji és politikai diszkriminációk romboló hatása válságok ‘és tragédiák forrásává lett a háború idején. Igaz, a „vegyes összetétel” legalább annyiszor életet is mentett. Póltffy Györgyöt apja — német neve elhagyásáért és zsidó házasságáért — „kétszeres fajárulóként” tagadhatta ki; a feleség édesanyját — s vele és általa másokat — az „örökbefogadó” Páliffy-magylbácsi bújtatta-rejtegette 1944- ben. 1945 után az igazoló bizottságok előtt folytatódott a kozmetikázás, csak 393
