Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Száraz György: A tábornok III. (életrajzi esszé)
ELNÖK: Szülei mik voltak? PÄLFFY: Ёп polgári családból származom. Apám bankigazgató volt, nagyapám kulák... KÉK KÖNYV, 1949 Ай apa tehát: „tőkés”. A nagyapa: „kulák”. Vagyis: nagygazda, „zsíros- paraszt”, bérmunkásokkal dolgoztató kizsákmányoló. S mint tudjuk: sváb. 1949- ben vagyunk, négy évvel a háború, kettővel a svábkitelepítések után. A némethez , svábhoz önkéntelenül is 'kapcsolódnak a „megfelelő” fogalmak: náci, volks- bundista... Napnál világosabb tehát, hogy a vádlott családja: vegytiszta fasiszta család. A némileg bonyolultabb valóságot már láttuk az imént. Eljutottunk egy sztereotipiáihoz, amelynek az a furcsasága, hogy az idősebbek nem hiszik — nem is hihetik —, de különböző okokból úgy tesznek, mintha hinnék; a fiatalabbak pedig vagy őrzik az átadott „titkot”, s miaguk is beavatottjai lesznek a furcsa „összeesküvésnek”, vagy — mert „saját érdekükben” egyszerűen „elfelejtik” felvilágosítani őket a sztereotípia hamisságáról — holtig hisznek a „gólyamesében”. A jó ég tudója, kik vannak többen: a tudók vagy a tudatlanok... A sztereotípia ennyi: ebben az országban csupa „vegytiszta” család él; általában „vegytisztán” jó családok, eltekintve a kevés — és inkább csak elrettentő, „demonstrációs célra” használatos rossz családtól. Ha valaki végignyálazna párszáz, az ötvenes 'évek elején írt önéletrajzot, azt tapasztalná, hogy a családok általában napszámosokból, béresekből, dolgozó kisparasztokiból, cselédekből, gyári munkásokból, szegény iparosokból, nyomorgó kistisztviselőkből állnak össze — különösen a felmenő rokonságot tekintve. A hadseregben többnyire közlegények szolgáltaik, no meg katonaszökevények. És minden családban volt egy-egy kiemelkedő egyéniség — aratósztrájkiban részt vett nagyapa, 19-es vöröskatona unokafivér, szervezett munkás nagybácsi — aki meghatározta az „egynemű” család egyneműségét — sőt forradalmiságát. Egyetlen famíliában sem akad csendőr, rendőr, nyilas párttag, vitéz, régi katonatiszt, frontharcos, nemzetvédelmi keresztes. Nincsenek papok, apácák, gazdatisztek, kasznárok, béresgazdák, tőzsdések; nincsenek kis- és nagytőkések, leveniteok- tatók, miniszteri tanácsosok, de még cserkészbisztek, papgazdasszonyok, divatárukereskedők, mozitulajdonosok sincsenek. S ami kész csoda: nincsenek sehol az 1945 utáni koalíciós időszak ilyen-olyan párttagjai: eltűntek a volt kisgazdáik, polgári demokraták, radikálisak, Barankovics- és Balogh-pártiak, imég volt pa- rasztpárti is csak elvétve akad... S akiről nyilvánvaló, hogy rontja a káderlapot, az „sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse” nem lehet senkinek... Mulatságos szinte, hogy a homogenitást a heterogenitás tette lehetővé. Volt ugyanis miiből válogatni szinte minden családban. A gyökerek persze mélyebbre nyúlnak az öO^es éveknél. А XIX. század második felében az addig merev társadalmon belül olyan hatalmas arányú mozgás kezdődik, ami megbontja a családok viszonylagos homogenitását. Jobbágyfelszabadítás, a birtokos-nemesi osztály bomlása, paraszti tömegek városba özönlése, a munkásosztály kialakulása, emancipáció és szekularizáció, asszimiláció 'és kontraasszimiláció, ki- 'és bevándorlás, az iskolázottság növekedése, a nagy építkezések 'és fejlődő ipar nyújtotta lehetőségek s tömérdek egyéb tényező végérvényesen megszűntették a családok „egyneműségét” mind 392
