Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Georgi Krumov: Bulgária felejthetetlen barátja - Nagy László (Zergi Zsuzsa fordítása)
GEORGI KRUMOV Egyik kötetének a Nap jegyese címet adta. Beesett, korán meggyötört, mély ráncokkal barázdált arcával, ezüstös szöghajával, egyenes, kíváncsi, kicsit hitetlenkedő tekintetével, nyers megállapításaival úgy tűnt, nem is tudna a nap, a ragyogás, a meleg rokonaiként élni: messziről tiszteibe őket. Pedig egészen más volt, mint amilyennek első pillantásra látszott. A fájdalomig őszinte, leplezetlenül hiszékeny, megértő és derűs volt. Nehéz és szomorú dolog múlt Időben beszélni róla, de olyan hirtelen hagyott itt bennünket, olyan váratlanul: menekült az orvosoktól, menekült az „apró bajoktól”, menekült, míg csak a szive nem bírta tovább — és az öröklóthez kötötte életét. Összekötötte életét a bolgár költészettel, népdalainkkal, Bulgáriával is. Azt az időszakot, mélyet 1949 és 1952 között velünk töltött, nem lehet naptári léptékkel mérni. Nem szívesen beszélt bolgárul, a nyelv, a szavak és kópék iránti szigorú elvárásai miatt magától is precízséget követelt. De költészetünkkel intim és lelkes beszélgetéseket folytatott. Három kötetnyi 'bolgár népdalt fordított le — Szab- lyák és citerák (1953) A sólymok vére (I960), Erdőn-mezőn gyertya (1975). Sokan az.t gondolták, hogy egy ilyen közeli, nem-egzotikus ország folklór-öröksége nemigen talál visszhangra a magyar olvasók táborában. Ennek pontosan az ellenkezője történt. Mindhárom kötet, majdhogynem megjelenése pillanatában, bibliofil ritkaság lett. Műfordításai vetekszenek költészetével, s így örült magas kitüntetésednek, a Kossuth- díjnak, a Botev-díjnak is: egy közös szándék jutalmát tisztelte bennük. Előttem van egy fordítása: Geo Miiev Szeptemberét költötte át magyarra — a kötetet Renato Guttuso nagyszerű, erőteljes grafikái illusztrálják. Ezekben a rajzokban hiába is keresnénk a bolgár atmoszférát, a bolgár jelleget, természetet, sugallatot. Ez már 1973-ban felmerült bennem, amikor a Szeptemberi felkelés 50. évfordulója tiszteletére az Európa Kiadó megjelentette a kötetet. S Nagy László már akkor feltárt valamit „fordítód hitvallásából”: a poéma, mondta, nem csak a Tietek. Renato a forradalmárt általában rajzolta le, a népetekben, a forradalmárotokban a haladó ember általános felháborodását, a fasizmus és mindenféle erőszak általános tagadását láttatta. így védte László a rajzókat. így értelmezte a poémát is. Virtuóz verselése kitűnő terepet talált a nyelvi nehézségek legyőzésére — és győzött. Geo MÜev poémája, a „bulgáriai nap jegyese”, a fordító és a költő tolla alól kikerülve megőrizte alkotói eredetiségét. A Szeptember születésének erejével, szerzőjének hazafias bátorságával dübörög. A vaskos köteteket megtöltő népdal és ballada fordítások nyelvezete, atmoszférája, stílusa épp annyira különbözik a Szeptembertől, mint népköltésünk Geo Miiev tollától. A fordító alkotód átlényegülése gondolkodásra késztet: mi ad erőt ehhez a „megkettőződéshez”? Csak alkotói rutin lenne? Nem, a rutin erőtlen lenne a népi szóval, a sajátos bolgár szemlélettel, hangvétellel szemben. Már közhelynek számít, ha az alkotó átvirrasztott éjszakéiról, a szókincs színárnyalatairól, az átélésről beszélünk, de mi mást mondhatnánk? Csakis ezt: sok munka, melyet az átható, okos, erősen figyelő szem és lélek végzett, s ezzel a bolgár népi lelikületet átélte és dallamaiba olvasztotta. Nagy László közöttünk töltött éveit meg lehet számolni, de kötései azokkal, akiket megszeretett: a bolgár költőikkel és tudósokkal, barátokkal kialakult kapcsolatai megszámlálhatatlanok. A népköltészeti gyűjteményeket megjegyzések egészítik ki. A második kötethez Bödey József, hazánk egyik legalaposabb ismerője írt tanulmányt. Ez is azt mutatja, hogy Nagy László alkotói műhelyében nemcsak 346 Bulgária felejthetetlen barátja — Nagy László
