Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Konsztantin Pavlov: Capriccio Goyának (vers, Utassy József műfordítása)
KONSZTANTIN PAVLOV Capriccio Goyának Hol már a régi, hinhedett iszony — a ragad о zószerű, vadállatban végtelen, grimaszok nélküli, s ötlettelen. Az iszony azóta jellemet cserélt — bizalmasan vállon vereget, alázatosan hízeleg nekem, és kacérkodik magával: „ Mi egyformán erősek vagyunk, csupán te kissé szebb vagy.. És rám mosolyog. Ö, különösen mosolya teszi undorítóvá, teszi züllötté, és eszelőssé. És az ismerős undor hányingereztet. Mintha bajszos és szakállas csecsemők csókolgatnának kéjjel. Utassy József fordítása 336
/
