Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Juhász Péter: A bolgár-török kultúra hatása a magyarra (tanulmány)
Jövevényszavaink tanúsága szerint a bolgár-törökökkel való együttélés idején őseinknek bőrruhák varrására már külön mesterembereik voltak: a szűcsök. A famunkákra is voltaik már mesterembereik: az ácsok. Már megkülönböztetik az egy helyhez kötött állandó lakást, a házat, a hordozható sátortól (sátor, szaru-fa, kapu). Jövevényszavaink is igazolják Theopihytaktos Simokaittes szavait és Zacharias Rhetor 518 körül írt egyháztörténetének híradását, amely egy 569 táján összeállított szír történelmi komípdlációban maradt fenn, hogy a bolgároknak (Burgáré) „saját városaik” vannak. A magyar nyelvnek az írásra vonatkozó két legfontosabb szava az ír és a betű is bolgár-török eredetű. Elfogadhatónak látszik tehát Nagy Géza 1890-ben kifejtett feltevése, hogy ezt a két szót az írással együtt vettük át. Ha semmit sem tudnánk a minuszinszki medence gazdag régészeti leleteiről, s ha kétségbe is vonnánk Theophylakitos Simofcattes közlését, hogy az onoguroknak 463 előtt volt egy Bakath nevű városuk és Zacharias Rhetor 518 körül írt egyháztörténetének híradását, hogy a bolgároknak „saját városaik” vannak, amit a VII. századi örmény és arab forrósok is megerősítenek, bolgár-török jövevényszavaink alapján akkor sem képzelhetnénk többé a bolgár-törököket céltalanul barangoló, szálláshelyüket, hazájukat folyton változtató, sátorozó nomád rabló hordának. Nincs tehát semmiféle alapja annak a tudományos irodalomban is általános felfogásnak, hogy a bolgár törököknek csupán minimális szerepet tulajdoníthatunk a bolgár állam, a későbbi bolgár nép és kultúra kialakulásában. Jövevényszavaink egyértelműen tanúsíthatják, hogy a bolgár-törököket nemcsak katonai erejük tette alkalmassá az állandó, virágzó, fejlődő s máig is fennálló állam megalkotására, hanem társadalmuk és gazdálkodásuk fejlettsége is. A bolgár-törökök a szellemi és anyagi kultúra magas fokán álltak, keleti hazájukban is voltak városaik, s így építő kultúrájuk is volt. A VIII—iIX. századi pliszkai és preszlavi paloták is olyan építészet emlékei, amelynek ismeretét csak keleti hazázuk- ból hozhatták magukkal. Pliszka romjai ma is csodálattal töltik el az embert. Valójában erődítményváros. A tágas területet (csaknem 23 -km2!) árok és földsánc veszi körül, a bolgár-törökökre oly jellemző erődítenényrendszer. Mögötte tanyázott az egységekre oszlott lovasság, és ott élt a lakosság is. Ez volt az ún. Külső Város, amelynek központjában állt a Belső Vár. A 0,5 km2 területű Belső Várat hatalmas 2,6 m széles óriás kőlkvádereiklból épült várfal maradványai fogják körül. Minden falban volt egy kétszámyú kapu, amelyet kétfelől egy-egy négyszögű kettős torony védett. E bejáratoknak két ajtaja volt, amelyek közül a belső csapóajtó. Bent a várban volt az ún. kispalota, fürdő, medencék, kaszárnyák, gazdasági épületek, előbb pogány, utóbb keresztény templomok. A vár legimpozánsabb épülete az ún. nagy- vagy trónpatata. Kétszintes épület volt, három hajóval, a helyiségek bazilikaszerűen helyezkedtek el benne. Mérete 52X26,5 m. Építését Omurtag kán (816—831) uralkodása alatt kezdték és fejezték be. A nagypalota romjai alatt egy még nagyobb (74X59,5 m) palota alapjait tárták fel, amelyet a VII. század végén vagy a Vili. század elején építhettek. Nikifor bizánci császár, amikor 811-ben elfoglalta Pliszkát, lerombolta és fölégette ezt a palotát is. Pliszka és a IX. századi bolgár arohitectúra legpompásabb alkotása a Nagy Bazilika (100X33 m), amely már a keresztény kor alkotása, de még őrzi a régi, bolgár-török építkezés nyomait. Egy apokrif irat szerint Szimeon cár (864—927) 28 esztendőn keresztül építtette Preszlávot, az állam új fővárosát. így pompás város épült a Ticsa, mai néven Ram- csia partján és méltán ejtette bámulatba az idegeneket. Pneszlav szépségét megkapó szépséggel ecseteli Szimeon kortársa, János exancha: „Amikor valamelyik szegény, egyszerű paraszt messziről a fejedelmi vár kapubástyái felé jön, és nézi őket, elcsodálkozik; amikor a kapuhoz közelebb ér, belép és meglátja a kétoldalt kövekkel és fafaragással ékes épületeket, elálmélkiodik; ha pedig bemegy a várba, és meglátja a magas palotákat s a kívül kővel, színes fával, belül pedig márvánnyal, rézzel, ezüsttel és arannyal bőségesen díszített templomokat, hát nem tudja, mihez hasonlítsa őket, 329
