Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Juhász Péter: A bolgár-török kultúra hatása a magyarra (tanulmány)
mert a saját földjén ilyen nem látott, csak szalmakunyhókat — szegény feje, szánté az eszét veszti a csodálkozásban.” Pliszkához hasonlóan Preszlav is két részből állott — Belső és Külső Városból, de területe kisebb, csupán 3,5 km2. Kőből épített és bástyákkal felszerelt nyolc-tíz méter magas erős várfalak övezték. Az 1X0,56 m-es kváderek itt is úgy vannak elhelyezve, mint Pliszkában. A IX—X. századból származó leletek és épületek maradványai arra utalnak, hogy a Külső Városban élénk gazdasági és szellemi élet folyt. Magas színvonalon álltak a különböző kézműves iparok: ötvösség, kovácsmesterség, kőfaragás, művészi kerámia stb. A kereskedelmi helyiségek feltárt alapjai arról tanúskodnak, hogy fejlett volt a kereskedelem is. A városi lakosság egyes rétegei földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak. A Belső Várost, az ún. citadellát a belső fal védelmezte. Az arisztokrácia házai itt szilárdabbak és tágasabbak voltak, mint a közönséges polgároké a Külső Városban. Bizánci szokás szerint minden bojár templomot építtet magának, amely egyúttal családi sírboltja is volt. A Belső Városban tárták fel a cári palota és a középületek alapjait. A legfőbb helyiségek, a nagy, négyszögletes trónitermet két oszlopsor három hajóra osztotta. A palota közelében, a Külső Város déli részén egy teraszon állt Freszlav legértékesebb építészeti emléke, az ún. Kerek Templom, amelyet Arany Templomnak is nevezték. Egyes források szerint kupoláját aranylemezek borították. Kör alakú épület volt, az oltárapszis két oldalán nyolc fülkével. Tágas és gazdag kolositoregyütltes között emelkedett, és nemes sziluettjével megszépítette a pompás várost. A bolgár építészetnek ez a nagyszerű alkotása finom plasztikájával és belső díszítésével kitűnt. 1026-ban igen hagy tömegű fehér (halvány krém) mázos cserepet talátak itt különböző színű festett díszítésekkel. E keramika kora minden kétséget kizáróan megállapítható abból, hogy az Arany Templomot Szimeon cár parancséra 908-ban építették. Sok darabon glagolita betűk is vannak, ami szintén a IX. század végére, legkésőbb a X. századra utal. Ugyanilyen keramikát találtak már 1909-ben Preszlav sárosától délkeletre, hét km-nyiire szent Panteleimon (Patlejna) templomának és monostorának romjai között, valamint a preszlavi palotában és más presz- lavkömyékd templomban és kolostorban. Ez a keramika a középkor technikailag legfejlettebb, legfinomabb keramikája, fejlettebb és finomabb az egykorú bizánci és ómoihamedán karamikánál is. S nem külföldről importálták, hanem helyben állították elő. Pliszka és Patlejna romjai között eddig 8 kerámiai műhely, 9 kemence és 1 agyag- raktár került elő. A keramika darabok formájából megállapítható, hogy edények és ikonok darabjai, a többségük azonban a falak egy részét fedte. A konstantinápolyi hippodromban 1929-ben találtak ugyan mázos, festett cserepet^ de R. D. Talbot, az ásatások vezetője, azt a XI—XIII. századra datálta. Stílusjegyei valóban későbbi korszakra utalnak a preszlavi karamikánál. A falaknak mázos, festett cserepekkel való díszítése nem volt szokás a IX—X. században Bizánciban, de nagyon el volt terjedve keleten s a motívumok is keleti, elsősorban szasszanida eredetűek. Ebből arra következtethetünk, hogy a bolgár-török művészet keresztény korban folytatódott egyik ágával van dolgunk. Ezt a feltevést látszik megerősíteni az is, hogy ezeken a színes kerámia lapokon ugyanazokat a motívumokat (palmetto, levélcsokorrá egyszerűsödött életfa jelképe, palmettaindás életfa motívumai stb.) látjuk, mint a magyar tarsolylemezeken, süvegcsúcsokon, osonitfaragásos tegezborításokon, kardmarkolatokon, ezüstlemezekkel kivert vagy csont faragásos berakással díszített kápájú nyergeken, női varkocsdísze- ken stb. E bolgár és magyar mlntakincs bizonyára azonos forrásból eredt. A honfoglaló magyarok és a bolgár-törökök művészei Európa keleti felén az akkoriban legmagasabb művészi irányt jelentő iráni, Kaukézus-vidéki, s a szasszanida művészet hagyományait folytató mohamedán' művészetből merítettek ihletet. Hogy e motíviumkincsat hol ismerték meg és vették át a bolgár-törökök, a Kaukázus vidékén-e, vagy az új hazájukban örmény és iráni telepesektől, további kutatás fogja eldönteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, 330
